A modern agrárpolitika egyik fontos és sokat vitatott kérdése a parasztbirtok öröklési joga. Megtartani a földet a földmives osztály kezén, ez az a vezérgondolat, mely ennél a kérdésnél előtérbe nyomul.

Az az öröklési rendszer, mely az összes gyermekek közt szétosztja az elhunyt szülő ingatlanát, nem felel meg ennek a célnak. A föld szétforgácsolódik, eladósodik, a tulajdonosok tönkremenek s vándorutra kelnek, ki a városokba, ki a tengerentulra igyekszik.

Hazánkban is fontos nagyon ez a kérdés.
Nálunk sem volt a parasztbirtok végnélküli elaprózása mindig megengedve. Régebbi törvényeink, az 1836. V. törvénycikk és az erdélyi 1847. VI. törvénycikk a telki állománynak szétdarabolását tiltották. Mindenesetre be lehetne hozni nálunk is a végrendeleti törzsöröklést. 

Sok parasztbirtokot meg lehelne menteni az által, ha kimondanánk, hogy a végrendeleti örökös birtok hozadéki értéke alapján fizesse ki testvéreit. Tovább menni egyelőre bajos lenne, mert nálunk, főleg a törzsgyökeres magyarságnál nem ismerik a németországi értelemben vett törzsöröklést. A fiukat szivesen elönyösiti a legtöbb szülő a leányok rovására, de hogy az egész birtok egy fiunak jusson, ha több fiu van az ritkán fordul elő. 

Birtokminimumot azonban lehetne megállapitani az ország különböző vidékei szerint más-más nagyságban s ezen minimális birtokterületnek egy kézben való megmaradását bizonyos adózási, végrehajtási s egyéb kedvezménnyel lehetne biztositani.