Az idei termés 46 millió métermázsa búzát adott.
Ennyire becsüli a földművelési minisztérium a beérkezett hivatalos becslések és tudósítások alapján. Valamivel több lesz talán, vagy valamivel kevesebb, de a hiba, melyet a becslésnél elkövettek, csak jelentéktelen lehet.
A 46 millió métermázsa búzának az értéke a mostani árak mellett, majdnem ezer millió korona. Ennyivel lett a nemzetünk csak búzája révén egy esztendő alatt gazdagabb.
Igaz, hogy ezt a búzát nem fogjuk mind eladhatni.
Egy nagy részére szükségünk van, hogy kenyerünk legyen jövő aratásig. Egy részére meg szükségünk van, hogy vető magunk legyen. De a vetőmag és a kenyér is értéket képvisel. Ha nem termett volna elég búzánk úgy kellene megvennünk pénzen azt a mennyiséget, a mi kenyérre és vetésre szükséges. A szigorú tény tehát az, hogy a magyar föld csupán a termett búza alakjában ezer millió koronával gyarapította egy év alatt a nemzeti vagyont.
A búzához jön még azután a földnek egyéb jövedelme.
A rozs, árpa, zab, a repcze, a mik már le vannak aratva. A kukoricza, a burgonya, a köles, a répa és az egyéb vetemények. Aztán a szőlő és az állattenyésztés által elért haszon. A szarvasmarha, a sertés, a ló és a juhtenyésztésből, valamint a baromfi nevelésből származó s esztendőről-esztendőre növekvő bevétel.
Mindezt a magyar föld hozta létre – de nem önmagától és nem is ingyen.
Meg kellett érte dolgoznunk orczánk verejtékes munkájával. Első sorban a földművelő népnek kellett megdolgoznia. Az övé a nagy érdem ebben az óriási sikerben.
Az idén ez az érdem még nagyobb elismerésre tarthat számot mint máskor. Mert az idén alig kerülhettünk volna ki egy nagy katasztrófát, egy nagy anyagi romlást, ha a termés be nem üt. Megszűkült és megdrágult a pénz mindenütt. A hitel forrásai leapadtak. Sok pénzintézet megbukott, hitelszövetkezetek csődbe jutottak, bankok, takarékpénztárak beszüntették a fizetéseiket. Sok millió veszett oda, még pedig nemcsak a spekulánsok pénze, hanem a szegény emberek megtakarított garasai is. A pusztítás nagy volt így is, de irtózatos lett volna az őszi és téli hónapokban, ha rossz terméssel szakadt volna ránk az esztendő.
Ebből pedig megítélheti mindenki, hogy micsoda szerepe van a mi nemzeti életünkben a gazdának.
A kik azon lovagolnak, hogy kizárólag az ipart kell felvirágoztatni minden áron, azok megtanulhatják, hogy az idén maga az ipar nem tudott volna bennünket megóvni a veszedelemtől. Mert az ipar ép napjainkban igen virágzó állapotban van egész Európában, de azért a pénzügyi bajok megvannak mindenütt s rajtunk is csak a gazdálkodó osztály segít.
Azok viszont, a kik kevésre becsülik az ipart és kizárólag a mezőgazdaságtól várnak minden jót, szintén okulhatnak ennek az esztendőnek a tanuságain. Csak az jusson az eszükbe, hogy mi lett volna akkor, ha nem szolgál az időjárás, a melyet pedig emberi tehetség nem tud kormányozni, s a termés silányul ütött volna ki.
Nekünk arra kell törekednünk, hogy virágzó ipar mellett virágozzék a gazdálkodásunk. S akkor majd csak kiheverjük valahogy azt a sok bajt is, a melyet ügyetlen politikusaink okoznak a nemzetnek.
