Színes mozgófényképek

A kinematographia technikája az utóbbi években nagy haladáson ment át. Abban azonban, hogy teljes hűséggel ábrázolhassák a mozgófényképek a valóságot, eddig egakadályozta őket az a tökéletlenségük, hogy szintelenek voltak. Az utólagosan szinezett filmek csak nagyon fogyatékosan elégithették ki az erre vonatkozó igényeket.

Számos kisérlet is történt arra nézve, hogy a színes photografálás technikáját a kinematographiában is felhasználják. Ámde ezek nem vezettek eredményre, minthogy ma még egyszerü színes photographiák előállitása is bonyolult.

Az aránylag elég egyszerü Lumiére-féle eljárás a kinematographiában nem alkalmazható, minthogy Lumiére lemezei rövid pillanatfelvételekhez még nem elég érzékenyek. Azok az eljárások, melyek tekintetbe jöhetnek, mind a háromszínnyomat elvén alapulnak.

Ezen elv szerint a tárgyak színeit színszűrők segélyével a három ún.alapszínre: vörösre, sárgára és kékre bontják fel és mindegyik szín számára külön felvételt készitenek. Ha színes tárgyakat például sárga színszűrőn átphotografálunk, akkor csak a sárga sugarak hatnak az érzékeny lemezre, a kék és vörös sugarakat a színszűrő visszatartja.

S ha már most a nyert diapositiv képet ugyanolyan sárga színszűrőn keresztül gy ernyőre vetitjük, akkor a sárga színü tárgyak a maguk természetes színeiben jelennek meg. Hasonlóképpen viselkednek a vörös, illetve kék szűrőn átfelvett képek.

Ha mármost a három diapositivot úgy vetitjük, hogy a vetitett képek az ernyőn egymást fedjék, akkor az összes tárgyak természetes színeikben jelennek meg. Az eddigi háromszín-eljárások technikája azonban a kinematographia czéljaira túlságosan bonyolult volt.

Legújabban azonban az angol Smith Albert az emberi szem tökéletlenségeinek ügyes kihasználásával nagyon egyszerüsitette és praktikusan alkalmazhatóvá tette az eljárást. Egyik fogása az, hogy csak két színszűrőt alkalmaz, melyeknek egyike narancsvörös, másika meg zöldes-kék szinü üveglemez.

A képek felvétele egyetlen-egy folmre történik. A film és alencse közé azonban egy forgó korong van iktatva, melyen küllős irányban a fentemlitett vöröses és zöldes színszűrő üvegek vannak elhelyezve.

A készülék mozgása ugy van szabályozva, hogy a kinematographiai felvételnél pl. az 1., 3., 5., 7. stb. kép a zöldes, a 2., 4., 6.stb. kép pedig a vöröses színszűrőn vétessék fel. A vetitésnél a lencse és a film közé ugyancsak egy ilyen forgó korong van közbeiktatva, úgy hogy az 1., 3., 5., stb. kép vetitése, a felvételnek megfelelőleg a zöldes üvegen keresztül történik, a 2., 4., 6. stb. kép vetitése pedig a vöröses üvegen át.

Ennekkövetkeztében az ernyőn gyors egymásutánban megjelenő képek színe váltakozva vöröses és zöldes-kék. A mozgó-fényképek elve természetesen a színre is vonatkozik. Ha tehát a két színárnyalat váltakozása elég gyors, akkor a vöröses kép által keltett benyomás a szemben még tart akkor, mikor a következő zöldeskék árnyalatú kép már megjelenik s ennek következtében a szem a tárgyakat természetes szineiben látja.