Az oczeánt átszelő nagy gőzösök utasainak gyakran van részük abban a gyönyörűségben, hogy uszó jéghegyeket lássanak. Valóban nagy gyönyörűség ez, mert szebb látványt el sem lehet képzelni, mint ezeket a hatalmas jégtömböket, a melyek mindenféle színt játszanak, a mikor rájuk veti a sugarait a felkelő nap. Ilyenkor azt hiszi a szemlélő, hogy a tündérmeséknek valami pompás várkastélyát látja, melyek falai dusan meg vannak rakva mindenféle szinű, ragyogó drágakövekkel. Órákig lehet gyönyörködni az ilyen uszó jéghegyekben.
A déli és északi sark közelében keletkeznek leginkább a jéghegyek. A tenger fenekén keletkezett jégtömb felszáll a viz szinére s ott ide-oda uszik. Eleinte nagyon gyönge és könnyen szétmálna, ha napsugár érné, de két-három év multán egyre jobban megkeményedik és megnő. Azután messze elusztatja ezeket a hullámok mozgása s eljutnak Amerika partvidékére is. A Kanadából és az Egyesült-Államokból Európába igyekező gőzösök utasai ezért látnak gyakran jéghegyeket.
Vannak olyan jéghegyek is, a melyeket a folyók dobnak bele a tengerbe vagy pedig a lecsuszó gleccserekből keletkeztek. Az előbbiek rendesen kicsik, az utóbbiak azonban néha ötszáz méternyi magasságban merednek ki a hullámokból.
Labrador partvidékein láthatók a legszebb uszó jéghegyek. Az északi sarkról kerülnek ezek oda, rendesen tavasz táján s hónapokig usznak ide-oda, mig végre a nap sugaraiban olvadozi kezdenek és sok idő mulva teljesen eltünnek. A nap csak nehezen tud megbirkózni ezekkel a tömör jégtömbökkel, a melyeket több esztendő tele erősített meg és tett rendkivül keménynyé.
Az első pillanatra pedgi azt hihetnők, hogy nagyon gyengék s azonnal szétmálnának, hogyha hozzá ütődnék a hajó. A nap sugaraiban mutatkozik a jéghegy s emiatt hisszük gyöngének és könnyen szétmálónak. Pedig bizony erős és hosszu munkát adna a szétrobbantása.
A hajókat nagy veszedelembe kerithetik a jéghegyek s nem egyszer megtörtént már, hogy egyik-másik hamarosan elsülyesztette valamelyik nagy gőzöst, a melyikbe véletlenül beleütközött. A szép látvány tehát veszedelmet is rejt magában.
A hajók tisztjei, különösen éjjel nagy figyelemmel őrködnek a hajóhidon, hogy megakadályozhassák az ilyen jéghegygyel való összeütközést, mely még a más hajóval való összeütközésnél is veszedelmesebb. Ha a két hajó összeütközik, legalább az egyik kevésbbé sérül meg s megmentheti a másiknak az utasait. De ha jéghegygyel ütközött össze a hajó, akkor a veszedelem nagysága kiszámíthatatlan. A jéghegyet könnyű dióhéj gyanánt dobálják ide-oda a hullámok, s ha rettenetes sulyával megüti a hajót, akkor ez nyomban széttörik és menthetetlenül elvész az utasaival együtt.
Ez a sors ért néhány évvel ezelőtt egy nagy angol gőzöst is. Éjjel a hajó őre észrevette Labrador közelében, hogy valami nagy fekete test uszik feléjük. Éppen a hajó irányával szemközt uszott a viharos hullámokon. Az őr azonnal értesítette erről a hajó tisztjeit, a kik azután vészjelet adtak. Azt hitték, hogy egy másik hajó közeledik feléjük. A vészjelre azonban nem kaptak választ s a nagy fekete test egyre közelebb ért. A villamos reflektor fényénél hamarosan rájöttek azután a hajóstisztek, hogy egy hatalmas jéghegy uszik feléjük.
A villamos fényben ezer szint játsztott a majdnem kétszáz méternyi magasságu jégtömb s a hajó fedélzetére tódult utasok szinte megfeledkeztek a veszedelemről a gyönyörű látvány hatása alatt. Csak néhány perczig tartott a gyönyörködésük, azután rettenetes sors várt rájuk. A jéghegyet nem lehetett hamarosan kikerülni s nagy erővel ütődött hozzá a hajóhoz, melynek elülső részét teljesen összetörte. A hajón óriási zűrzavar és rémület támadt.
A mentő csolnakokat már nem lehetett leereszteni és semmi remény nem volt a menekülésre. Az utasok kétségbeesetten rohantak a hajó hátulsó részére, de már csak a rettenetes halál várt rájuk. A hajó hirtelen sülyedni kezdett és tiz percz mulva elnyelte a tenger a rajta levőkkel együtt. Hatszázhetven ember fult ekkor a tengerbe. Három matróz felkapaszkodott a jéghegy egyik kiálló csúcsára. A jéghegy azután eluszott velük. Négy nap mulva rájuk akadt egy amerikai hajó, de már csak egynek menthette meg az életét.
A három matróz közül egy magfagyott, a mások pedig az éhezéstől megőrült és nemsokára elpusztult. A harmadik matrózt eszméletlen állapotban szállították fel a hajóra s a gondos ápolás megmentette az életét. Ilyen tragédiának okozója lehet az uszó jéghegy. Az utasok, ha szerencsésen megmenekültek a veszedelemtől, elragadtatással szoktak beszélni a jéghegyekről, a melyeknek szine és formája valóban tündéries képet nyújt és a mesék világát ébreszti fel az ember lelkében.
A jéghegyek gyakran a legszebb formájuak s messziről hajónak, palotának, török templomnak, kinai pagodának látszanak s a nap ragyogó sugaraiban csodálatos szinekben tündökölnek. Módunkban van hogy eredeti fényképfelvételeink alapján mutassuk be olvasóinknak néhány gyönyörű jéghegyet.
Nézzük csak azt az uszó jéghegyet, a melyik messziről hatalmas várnak látszik. Még kapuja is van a közepén. Baloldali része magát a várat ábrázolja, jobboldali része pedig a bástyát. Uj-Fundland-ban St.-Johns közelében készült ez a fényképünk. Ezt az érdekes jéghegyet akkoriban nagyon megbámulták a gőzhajó utasai. Nézzük csak azt a másik uszó jéghegyet is, a melyeket Belle-Isle közelében fényképeztek le számunkra. Egy hatalmas uszó dockot ábrázol s eleinte majdnem tévedésbe ejtette még a gőzös tapasztalt kapitányát is.
Igen érdekes alaku az a jéghegy is, a melyet az ujfundlandi St. Johns kikötője közelében örökített meg a fényképészünk. Egy hatalmas jéghegynek maradványa s az olvadás utolsó szakaszában van. A nap sugarai megolvasztották a jégtömböt s olyanná változott át, a milyennek a képünkön látjuk.
Olvadásban levő jéghegyet ábrázol az a szép nagy képünk is, a melyiknek fotografiája a labradori Battle Harbor partjának közelében készült. A tenger hullámai a part közelébe usztatták ezt az olvadó jéghegyet, mely messziről olyannak látszott, mintha valami mesebeli sárkány lett volna, mely két első lábát feltartva hátán usznék a hullámokon. Még olvadásában is nagyszerű volt s csodájára jártak az emberek.
Az utazók megfigyelése szerint gyakran megtörténik az is, hogy több jéghegyből alakul egy-egy óriás jéghegy. Az uszó jégtömböket egymásba akasztják a hullámok, azután egymáshoz fagynak és igy usznak tovább, valóságos szigetet alkotva.
