Kellemesen befütött kényelmes vasúti kocsiban kész szórakozás a téli uatzás. De a mikor „befujta az utat a hó”, feér végtelennek látszó hótakaró boritja a vidéket és prüszkölve, tehetetlenül áll meg a gőzmozdony a több méter magasra felhalmozódott hótömegben, akkor vége a kellemességnek.

Hóekével próbálkoznak ilyenkor a vsauti alkalmazottak, a gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a mellékelt képen bemutatott hótakaritógép jobban beválik.

A gőzmozdony előtt egy,vagy több malom- vagy hajókerékhez hasonló forgószerkezettel ellátott kocsit alkalmaznak, a melynek látható nagy hótakaritó kerekei a gőzgép müködése folytán nagy gyorsasággal forognak és a pélyatestről pompásan lesöprik a felhalmozott havat.

Mennyire különbözik ez a régi hóekéktől, a melyek inkább félelmetes és nehézkes az alakjuk, de használhatóság szempontjából a bemutatott hótakaritó gépen jóval mögötte állnak.

A régi fajta hóekéhez magyar szempontból érdekes visszaemlékezés füződik. Néhai Baross Gábor, volt kereskedelmi miniszter ugyanis a karácsonyi estén, a mikor egyik fővonalon a hófuvások miatt nagy bajok voltak, személyesen utazott le a vonalon.Baross miniszter ott állott a mozdonyon, hóban, fagyban, szélviharban. Ez volt a miniszter karácsonya.

A mióta Baross Gábor örök álmát alussza, azóta már sokat változott, haladt a vasúti közlekedés.