Az ötvenes és hatvanas években az erdélyrészi „üzletes” örmény, ha feljött az ország fővárosába, vagy pláne Bécsbe utazott, körülbelül ugy érezte magát, mint a ki háboruba megy. Soká, nagyon soká lesz távol, sokféle baleset érheti és legszerencsésebb esetben is az ide-oda utazás hetekbe kerül a „dilizsansz”-on, postakocsin, vagy a fuvarvállalkozó „forspont”-jain.

Nem tartozott a ritkaságok közé, hogy egyik,másik gondosabb családapa, mielőtt hosszu utra kelt, meghatóan össze-vissza csókolta családja tagjait, elkészitette a végrendeletét és érzékeny bucsut vett a várostól, falutól, családtól, ismerőstől, kapufélfától.

A szomoru valóságok mellett pedig gyakran ott szerepelt a tréfás események sorozata, amikor pl. a nehéz utazószekér kerekei elakadtak a kátyuban, viharban, esőben átázott az egész alkalmatosság, szóval: a mikor az utas ott állott, hogy: no most! sem előre, sem hátra!

Micsoda mesébe illő kényelmi állapotot jelentett ehhez képest az első – vasút, a melynek egyik hü képmását közöljük.

Persze ezt a vasutat a forspontok kényelmetlen voltának szempontjából kell szemlélnünk, mert a mai viszonyok és igényekhez képest az első vasút szerkezete, alakja, anygsága mosolyra késztet.

Természetesen. Hisz az első kis, alacsony vasút, az a szerény méretü gőzmozdony rendkivül hasonlithatott valamely nagyitó üvegen keresztül nézett gyermekjátékhoz. Vontatóképessége, menetszabályossága rendkivül kezdetleges volt. Ilyen volt a vsaut háromnegyed évszázaddal meghaladó idő előtt.

Hasonlitsuk most össze ezzel az egyidejüleg közölt másik képünkön látható teljesen modern amerikai gőzmozdonyt, vasutat. Micsoda hatalmas arányok és méretek nyilvánulnak meg általa, micsoda modern technikai erő van felhalmozva ebben a vasszörnyetegben, a mely őrületes gyorsasággal száguld végig a góliátsineken.

Óriási gőzfejlesztő kazán nehezedik a kerekekre, rettentő sulyt képvisel maga a gép, a mely ennek daczára pokoli ebességgel rohan a czél felé. Mily egyszerü volt hajdan és mily szövevényes a mai vasúti közlekedés, gépezet, stb.szerkezete. És vajjon hol lesz a megállás, a végkifejlődés? Egyáltalán lesz-e?...

…Ma, háromnegyed évszázadot meghaladó idő multán, felelevenitünk a vasutról egy visszaemlékezést. Mikor Stephenson bemutatta találmányát a mérnököknek, valaki azt kérdezte, hogy csakugyan bizik-e találmánya sikerében:
- Igen –volt a felelet.
- De ha nem sikerül és szégyent vall?
- Az az én bajom – mondta Stephenson.
- Hátha a találmánya – birkákat gázol el?...
- Az az ő bajuk!

Ime: a régmult és a jelen.