A magyar nemzet ellen

A választási törvényjavaslat tehát szőnyegre kerül. Andrássy Gyula gróf belügyminiszter kinyilatkoztatta, hogy általános lesz ugyan a szavazati jog, de alkalmas arra, hogy a magyar nemzeti állam hasznát lássa.

Természetes, hogy ádáz haraggal vonulnak föl összes esküdt ellenségeink arra a hirre, hogy az általános választói jog nem megdönteni fogja a magyar nemzeti uralmat, hanem megerősíteni. Szinte tajtékzó dühhel rontanak most a nemzeti pártokra belső és külső ellenségeink.

A szocziálisták állnak az első sorban. Velök vannak a nemzetiségiek. Az úgynevezett parasztpártiak, Achim András parasztvezérrel az élükön. A radikális polgári párt, a melynek vezére tudvalevőleg maga Kristóffy József. Az osztrák szocziálisták, a kik „birodalmi gyűlésen” tiltakoztak a magyar „merényletterv” ellen. Az osztrák czentralisták, a kik nem tudnak fölhagyni összbirodalmi törekvéseikkel.

Együtt van az egész díszes társaság, ellenségeink dühös tábora. Úgy panaszkodnak, úgy megvisítanak, mintha kiesett volna a világ feneke, mintha épen a magyarok rugták volna ki nagy álnokul, hogy elvesszen az egész világ.

Pedig mindössze miről van szó?
Mindössze arról, hogy az új törvényjavaslat, a mennyire az eddig kiszivárgott hírekből következtetni lehet, első sorban azzal igyekszik biztosítani a magyarság további vezető szerepét, hogy az írás-olvasás tudásához s általában a műveltséghez köti a szavazati jogot. Mindenki, a ki írni-olvasni tud, szavazó lesz, a kinek pedig nagyobb műveltsége van, annak két vagy három szavazata is lesz. S mivel tudvalevő dolog, hogy az írni-olvasni nem tudók túlnyomó része a nemzetiségiek közül való, a műveltebb magyarságnak csakugyan elsőbbsége lesz. De még az írni-olvasni nem tudók is kapnak szavazati jogot, csakhogy nem közvetlenül gyakorolják, hanem csoportonkénti tizen-tizen választanak ki valakit, a ki aztán helyettük szavaz. Ezekre az intézkedésekre csakugyan szükség is volt, azért, hogy azok az ellenséges izgatók által vezetett tudatlan nemzetiségi tömegek magukhoz ne ragadhassák egyszerre a hatalmat a magyarság megdöntésére.

Minden népnek joga van arra, hogy létét, hazájának fennmaradását tőle lehetőleg megvédje. Ezt meg fogjuk tenni mi is, akárhogy fenekednek ellene azok, a kiknek a magyar állam részekre szaggatása áll érdekében.

Ne ámítsuk magunkat, magyarul beszélő és érző vérei a honfoglaló hősöknek. Ezer év óta mindig szálka voltunk a minket környező népek és uralmak szemében. Száz véres harczban kellett visszavernünk nyilt támadásaikat, ezerszer kellett eltipornunk homályban szőtt ármányaikat. Szálka vagyunk a világ szemében most is; osztrák, cseh, szerb, román, horvát szivesen koczkát vetne Szent István palástjára, hogy földarabolja.

De nem fogják széttörni Szent István koronáját. Nem fogják fölosztani tudni ezt a földet, a mely apáink porát takarja harmincz iziglen. Megvivunk ezzel a falkamódra előrohanó ellenséggel s igenis, úgy alkotjuk meg a választási ujitást, a hogy az a magyarságnak kedvező, nem pedig úgy, hogy ellenségeink hizzanak tőle!