A nemzetközi pénzválság

Két hét hiján kilenc hónapja annak, hogy az Osztrák-magyar bank egy teljes százalékkal, öt százalékra, emelte föl kamatlábát, s azóta változatlanul megmaradt ez a hivatalos bankráta. Ha innen számitjuk a hitelválságot, mely az ősz elején lépett föl s tulélte a telet és a tavaszt, sőt átcsapott a nyárba is, akkor már kilenc hónapos a pénzkrizis.

Ez a szokatlanul hosszu pénzválság sulyos nyomokat hagyott maga után, s rányomta bélyegét mezőgazdaságra, kereskedelemre és iparra egyaránt. A sok bankbukás, a tömeges fizetésképtelenség, de még a fokozott drágaság is, az épitkezés megakadása, mind megannyi jelensége az állandósulni látszó pénzkrizisnek.

Nemcsak a magyar gazdasági élet jutott ilyen kátyuba, hanem hasonlóan kedvezőtlen a pénzügyi helyzet az egész nemzetközi pénzpiacon. Berlinben épen ugy fokozott igényeket támasztanak a jegybank iránt, mint nálunk. A londoni piacon épen ugy nincs párisi pénzajánlat, mint nálunk. Szakasztott ilyen a helyzet egész Európában. Minden ország ipara és kereskedelme a saját tőkéire szorul, s az idegen tőke előnyeit nem élvezheti. Önkéntelenül fölmerül a kérdés, mi a tulajdonképeni oka a szokatlanul nagy pénzügyi feszültségnek, s milyen szerep jut nekünk a nemzetközi hitelválságban? 

Pénzdrágaság a kisérője rendszerint a „Hochkonjunkturának".
Magyarország gazdasági fejlődése 1908. óta erős lépésekkel haladt előre. Fölkeresett bennünket a külföldi tőke, a hitelélet minden faktora megtalálta az érvényesüléséhez szükséges tőkét, eleven, pezsgő gazdasági élet fejlődött ki nálunk. Már ugy látszott, hogy gazdasági életünk sok esztendő mulasztásait akarja helyreütni, – a gazdasági erők olyan nagyszerű együttműködése lépett föl, – midőn egyszerre a mult év őszén előállott hitelválság megakasztotta e fejlődést, s derékon törte ketté az egészséges, már megalapozott gazdasági élet hajtásait. 

Tőkeszegény ország vagyunk.
Idegen pénz nélkül nehezen boldogulunk. Ezért érintett bennünket olyan érzékenyen a sokat emlegetett francia penziós pénzek visszavonása. Nálunk nem fordult elő olyan körülmény, mely gazdasági válságot idézhetett volna elő. Függő viszonyban vagyunk a külfölddel, s amint a nemzetközi piac ingája parányi abnormis kilengést végez, azonnal reagálunk reá.

A francia-német feszültség, melyet a marokkói bonyodalom idézett elő, nálunk is megtermette szomoru gyümölcseit. Amint a marokkói kérdés hatása gazdasági téren is érezhetővé vált, nálunk is épen olyan szimptomák keletkeztek, mint a német piacon. A francia tőkét ugyanis nemcsak tőlünk, hanem egyidejűleg a berlini piacról is kivonták. 

Az idegen tőke kivonulása reánk valósággal gazdasági csapás.
Nálunk megakasztott egy fejlődésben, kialakulóban levő gazdasági életet, s a gazdasági erők együttes működését általános tespedés váltotta fel. Nem mondhatjuk ugyan azt, hogy nálunk a fejlődés azonos lett volna a német Hochkonjunkturával, mert mi egyelőre csak az alapokat raktuk le, mig Németországban egy nagyszerű ipari Hochkonjunktura alakult ki.

A mi gazdasági erősödésünk első jelei a tőkekoncentrációban mutatkoztak.
A nagy pénzintézetek uj meg uj milliókat igyekeztek gyüjteni, hogy kellő tőkével szolgálhassák a gazdasági életet. Ipari konjunktura nálunk nem volt. A kereskedelmi mérlegben a behozott készgyártmányok összege évről-évre fokozottan nagyobb lett, holott az ipar erősödésekor a nyers és félgyártmány, nem pedig a készáru behozatalának kell emelkednie. Ha az őszi pénzválság föl nem lép, kialakulhatott volna nálunk is a kedvező indusztriális fejlődés, azonban a hosszu hitelkrizis ennek utját szegte. 

Az a reakció, ami most egész Európában föllépett, Schmoller szerint egészséges tünet. Szerinte az igazi fejlődés az általános pangás. A Hochkonjunkturát mindig fölváltja egy nyugodtabb irányu, csöndesebben járó gazdasági élet mely alatt összegyülnek az erők. Csakhogy nálunk a jelenlegi krizis nem a fejlődés reakciója.
Mi még nem tartottunk ott, ahol a gazdasági erőknek már pihenniök kell.
A mi pénzválságunk kizárólag a nemzetközi hitelkrizis eredménye. Ha mi függetlenithetnők magunkat gazdasági téren külföldi befolyástól, akkor ma nálunk krizisnek látszata sem volna. Külföldi mankó nélkül azonban egy lépést sem tudunk tenni s a szoros reláció gazdasági életünkön élénk nyomokat hagy. Hitelválságunk okai kizárólag a külföldi viszonyokban lelik magyarázatukat. Nemcsak a jelenlegi, hanem minden krizisnél rá lehet bukkanni azokra a közös okokra, melyek az egész internacionális pénzpiaci feszültséget előidézik. 

A nálunk fellépett hitelválság meg fog szünni abban a pillanatban, midőn a pénz olcsóbb lesz, illetve a jegybank a kamatlábat leszállitja, amiután a külföldi pénzforrások ismét meg fognak nyilni a magyar gazdasági élet részére. Az csak természetes, hogy a belpolitikai helyzet javulása, amire most, az obstrukció letörése után, alapos kilátás van, siettetni fogja a külföldi tőke beözönlését is.