A földmívelésügyi miniszterium két kiváló miniszteri tanácsosát érte a közelmúlt napokban a királyi kitüntetés: Lónyay Ferencz és Csabay Béla miniszteri tanácsosokat, kiknek ez alkalomból az arczképét is bemutatjuk olvasóinknak. 

A király Lónyay Ferencz dr. miniszteri tanácsosnak a Lipót-rend lovagi keresztjét adományozta. 

Lónyay 1883-ban került a földmívelésügyi miniszteriumba és pedig abba az osztályba, a hol a szőlészet és borászat ügyeit igazgatják. Tudvalevő, hogy még ma is nagyon rosszul állanának, ha az állam az amerikai oltványtelepekkel s egyéb nagyszabású intézkedésekkel nem áll a szőlőmívelők segítségére. Nagy munka volt, nemcsak a pusztulás nyomait eltüntetni, nemcsak a szőlőmívelést a mai fejlettségére emelni, de a borhamisítók kérlelhetetlen üldözésével a magyar borok hírnevét megvédeni.

Most meg abban van a munka nehézsége, hogy a magyar bornak jó piacza, ára legyen, s a tőke nélküli, az új telepítések miatt adósságba merült termelőknek odasegítése, hogy ne legyenek kénytelenek új boraikat szüret után áron alul elvesztegetni. Ezért létesülnek a nagy borközraktárak. Ezt cselekszi a miniszter elhatározása szerint Lónyay, mint a borászati főosztály vezetője. Egész élete munka volt, kedvvel, kitartással, hozzáértéssel. Így érthető az öröm, hogy ezt a munkás életet a király legfelső elismerése jutalmazta. 

Filloxera és sertésvész voltak legnagyobb okai az amerikai kivándorlásnak. Szivós munkával mindkét csapással megbirkóztunk. A sertésvész elleni védekezés, általában az állategészségügyi szolgálatnak főnöke Csabay Béla miniszteri tanácsos, a kit a király Lónyay Ferencz dr.-ral együtt kitüntetett a Lipót-rend lovagkeresztjével.

Csak arra hívjuk fel olvasóink figyelmét, mennyi minden történt az állategészségügy rendezése körül a végből, hogy az országos határzár ne ronthassa a gazdát, hogy a mennyire emberileg lehet, egy-egy állatjárvány ne tegyen koldussá valamennyiünket. Ha baj van, ezt is jobbadán egy-egy gazda tulajdonsága, lelkiismeretlensége: a baj elhallgatása okozza.

Csabay Béla miniszteri tanácsos áll a munka élén, a sertés-oltószer termelése, s egyéb okos dolgok az ő gondoskodásának tárgya. Kecskemét adta őt az országnak, s most hogy hamarosan harmincz évi közszolgálatra tekinthet vissza, – a jól teljesített kötelesség tiszta lelkiismerete, az ország gazdaközönségének hálája és a legfelsőbb királyi elismerés lelkesítik a további munkára.