A monopóliumok

Amióta a jelenlegi kormány az ügyek vezetését átvette, folyton azt hallottuk, hogy Lukács László pénzügyminiszter uj monopóliumok behozatalával akarja az állami bevételeket emelni, illetve a jövőben szükséges nagy hadi kiadásokat fedezni. Első sorban a gyufa- és szesz-monopóliumról volt szó, később pedig a petróleum-monopólium dolgát is tárgyalták és az utóbbival hozták kapcsolatba a kormánynak azt az akcióját is, hogy az ország területén több ponton nagy költséggel furásokat végeztet petróleum-források után.

Ugy látszik azonban, hogy a pénzügyminiszter csak a szesz-monopólium dolgaival foglalkozik komolyan, mig a gyufa- és petróleum-monopólium behozatalának tervét elejtette. Erre vall a pénzügyminiszternek a főrendiház pénzügyi bizottságában legutóbb lett következő nyilatkozata: 

A szeszmonopólium behozataláról jelenleg még nincsen szó, de egy esetleges ily reform számára a talaj előkészíthető lesz. A gyufamonopólium terve a kincstár bevételeinek fokozása szempontjából nem bir jelentőséggel: a petróleummonopólium kérdése pedig ez idő szerint egyáltalában nem aktuális. Ez utóbbira nézve azonban meg kivánom jegyezni, hogy szocziális szempontból méltánytalannak látszik, hogy a szegényebb közönség fogyasztási cikkét képező petróleum adójával szemben a magasabb osztályok világitó eszköze (a gáz és villany) adómentes legyen. 

Annyi bizonyos, hogy gyufa- és petroleum-monopólium eszméje az élelmiszerek mostani nagy drágasága idején rendkivül népszerütlen. Behozataluk bizonyára nagy felháborodást keltene a közvéleményben. Valószinü, hogy ez a körülmény birta rá a pénzügyminisztert arra, hogy eredeti tervétől elálljon. 

Marad tehát a szesz-monopólium.
Erre nézve a pénzügyminiszteriumban azt a felvilágositást kaptuk, hogy e tárgyban ugy nálunk, mint odaát Ausztriában már régebben folynak az előmunkálatok, melyek azonban még csak egészen kezdetleges stádiumban vannak. Ugyanis a szesz-monopólium behozatala – ha ugyan egyáltalában megtörténik – csak évek mulva volna lehetséges. Egyelőre csak számitások eszközöltetnek és a két kormány között a dologban tárgyalások még egyáltalán nem folytak.

A parlamenti és politikai helyzet se nálunk, se odaát Ausztriában nem olyan, hogy ezt a dolgot most szőnyegre lehetne hozni. Különben is az osztrák parlament a szeszadó-törvényt, melyet nálunk már a koalició alatt megszavaztak, mai napig se tárgyalta le, ugy, hogy ennek következtében a szeszadónak a törvényben megállapitott felemelését eddig csak részben lehetett – szeszadó-pótlékok alkalmazásával – keresztülvinni. 

Az 1912. évre szeszadó cimén 130 millió korona van előirányozva.
Ha nem csalódunk, ez a jövedelmi tételek egyik legnagyobbika állami költségvetésünkben. Ez a tétel az 1908:XXVIII. t.-cikk teljes végrehajtásával lényegesen növekedni fog és már a közel jövőben el fogja érni a 150 milliót. Ha egy iparág az államnak ilyen jelentékeny jövedelmet hajt, akkor nagyon megfontolandó annak monopolizálása, nemcsak pénzügyi, de közgazdasági szempontból is. 

Magyarországon a szeszgyártás a legvirágzóbb iparok egyike, mely nemcsak az államnak hajt nagy jövedelmet, de keresetet és exisztenciát nyujt csaknem félmillió embernek. Már most az a kérdés, hogy az állami üzem, vagyis a monopólium képes volna e ugy az állam, mint a magánosok érdekeit oly mértekben kielégiteni, mint ahogyan az most a magánüzem mellett történik? Erre csak nemmel válaszolhatunk.

Nekünk az az impressziónk, hogy Magyarországon a monopóliumokat nem szükséges és nem tanácsos szaporitani. Elég nekünk a só- és a dohány-monopóliumból. 

Az állami üzemeknek az ország közgazdasági életére való hatása eddig éppen nem mutatkozott olyannak, hogy abból ujabb monopóliumok behozatalára merithetnénk bizalmat. Az állam, mint gyáros és kereskedő nagy költséggel dolgozik, rossz árut gyárt, rosszul szolgálja ki a közönséget, az általa szállitott áru minősége kikacag minden üzleti morált s az árunak a monopólium révén elért ártöbblete csak kis töredékében gyarapitja az államkincstárt: a javát elviszi a balkáni gazdálkodás.