Az élet ama sok nyomorusága között, a melyet a lakosságnak a nagyvárosokban való tömörülése okoz, első helyen áll a lakások zsúfoltsága. A mi fővárosunk is szenved e bajban és ezért már a múlt század negyvenes éveiben mozgalom indult meg a megszüntetésére, sajnos teljesen eredménytelenül.
A nyolczvanas és kilenczvenes évek fővárosi közgyűléseinek gyakran vissza-visszatérő tárgya volt a zsúfoltság, melynek egészségügyi, erkölcsi és közbiztonsági veszedelmeit sehogy sem csökkentette az ellene hozott sok szabályrendelet. Az élet szemébe nevetett a szabályzatok alkotóinak: a zsúfoltan lakókat lehetetlenség volt rendőri erővel is kilakoltatni, hiszen új lakást nem tudtak nekik nyujtani a hatóságok, az utczára kerülni pedig eltolonczoltatást jelent a hibáján kívül hajléktalanná vált szegény embernek.
Megállapították azonban, hogy a lakások zsúfoltságát az ágyrajáró legénymunkások okozzák, a kik Budapesten gyakran 12-14-en is beszorulnak egy-egy szobába a már ott lakó család mellé; nem maradt tehát más mód hátra, a baj orvoslására, mint a nőtlen munkások számára való külön egészséges lakóhelyiségek létesítése. A példa is megvolt már erre az angol ú. n. Rowton-House-okban, a melyek annyira kitűnőeknek bizonyultak, hogy ma már alig van nagyváros, a hol hiányoznának.
Lord Rowton tette meg ezzel a tipussal az első kisérletet 1892-ben Londonban megnyitott népszállójával, melyet egy részvénytársaság két évvel később átvett és egy évtized alatt öt újabb népszállóval gyarapított. Azóta már nemcsak Angliában, hanem minden nagyvárosban megtaláljuk a népszállóknak ezt a tipusát, annyira egyformán, hogy még a ma épülőkben is csak igen lényegtelen változásokat tapasztalhatunk. Bécsben is van már két ilyen intézmény, melyeket ott Männerheim név alatt ismernek.
Hogy ezek a népszállók miképpen birkóznak meg azzal a feladattal, hogy a bár zsúfolt lakásokban, de mégis megszokott környezetükben és a főbérlő család körében élő legénymunkásokat a lakásokból kivonják és egy nekik oly idegen lakásmóddal megbarátkoztassák, annak az a föltétele, hogy a népszállókban való lakás bére lehetőleg ne legyen magasabb a környékbeli ágyrajárók részéről fizetni szokott bérnél, a mellett pedig kellő szórakozásból gondoskodjék a bérlők részére és olcsó étkezésre nyujtson alkalmat.
Sokkal nehezebb a nők részére való népszállókat meggyökereztetni.
A charlottenburgi például csődöt mondott; Liverpool város is épített egyet 320 nő részére, melyben azonban néhány hóval ezelőtt ott tett látogatásom alkalmával csak 260 öreg nőt találtam. Középkorú és fiatal nők nem szivesen nélkülözik azt a férfitársaságot, melyet a magánlakásokban találhatnak. A budapesti népszállót is eredetileg férfiak és nők részére tervezték, de a külföldi rossz tapasztalatok után csak férfiak számára rendezte be a főváros.
A most elkészült és most megnyitandó budapesti népszálló a főváros VI. kerületében, az Aréna-út 150-52. szám alatt van, a Váczi-út és a Lehel-utcza között. Elhelyezéséből folyik, hogy elsősorban a Váczi-út mentén fekvő gyárvidék munkásságának kiván lakó alkalmasságot nyujtani.
