Csendben, szinte észrevétlenül eljutottunk pénzügyeink történetének egyik legnevezetesebb szakához. Néhány napon belül törvényerőre emelkedik az Osztrák-magyar bank uj szabadalma és ezzel egy évtizedes küzdelem zárul le. Az osztrák parlament váratlanul gyorsan végzett a bankjavaslattal és a szentesitett törvényt már a legközelebbi napokban mindkét államban publikálni fogják.
Az uj szabadalom tudvalevőleg néhány oly módositást állapit meg, amely, ha nem is jelent organikus reformot a monarchia jegybank-ügyében, mindazonáltal lényeges változást jelent a multhoz képest. Elsősorban az adómentes jegykontingensnek az eddigi 400 millió koronáról 600 millió koronára való felemelése az, amely a bankszabadalom uj rendelkezései közül gyakorlatilag nagy fontosságu.
A véletlen ugy hozta magával, hogy ez az intézkedés az uj szabadalom uralma alatt megjelenő első kimutatásban mindjárt gyakorlati hatásaival érvényre jusson. Az augusztus havi második kimutatás megjelenésig előreláthatólag törvényerőre emelkedik az uj szabadalom, ugy, hogy akkorra az adómentes jegykontingens már 600 millió korona lesz. Ebben az időpontban a nagy őszi pénzszükséglet a gabonakampány megindulása folytán már rendszerint oly nagy igényeket támaszt a jegybankkal szemben, hogy a jegyforgalom meghaladja az eddigi adómentes kontingest.
Ami már most az uj szabadalomban foglalt egyéb ujitásokat illeti, első sorban a bankfiókok felállitására vonatkozó rendelkezés végrehajtása az, amit erélyesen meg kell sürgetnünk. Az uj szabadalom tudvalevőleg arra kötelezi a jegybankot, hogy mindkét államban tiz-tiz uj bankfiókot létesitsen. Nálunk már sok város jelentkezett a kormánynál erre vonatkozó igényével és az ország méltán elvárhatja a jegybanktól, hogy az uj fiókok felállitását ne halogassa, hanem a közgazdasági szükséghez képest nyomban megkezdje és keresztülvigye. Az uj bankszabadalomban nyert számos kedvezmény csekély rekompenzációja lesz ez a tiz uj bankfiók, amely egyébiránt a jegybank bevételeit szaporitja és igy nem is jelent áldozatot az Osztrák-magyar bankra nézve.
Most, hogy az Osztrák-magyar bank a magyar törvényhozásnak is jóvoltából hozzájutott a reá nézve oly értékes és több előnyt biztositó uj szabadalomhoz, és Magyarország ezzel hosszu időre lemondott arról a nemzeti óhajáról, hogy saját külön jegybankja legyen, az Osztrák-magyar bankra az a kötelezettség hárul, hogy Magyarország hiteligényeit, ugy mint azt a legutóbbi néhány esztendő alatt tette, ezentul is igazságosan és a paritásnak megfelelő becsületes lojalitással szolgálja ki.
Ha ezt megteszi, ugy erős jogcimet fog magának biztositani arra, hogy a bankközösség fentartását az uj szabadalom lejárta után is kérhesse. A jegybanknak a sorsa tehát a saját kezében van és reméljük, hogy ugy fog élni nagy hatalmával, hogy Magyarország minden jogos igénye kielégülést nyerjen.
