Idei gyümölcstermésünk nem oly jó, mint a milyennek tavaszszal mutatkozott.
A késő fagy, szélvihar, jégeső és a rovarok sok kárt okoztak benne, mégis az eredmény meghozta azok fáradságának ellenértékét, a kik vele foglalkoztak.

Már több izben rámutattunk arra, hogy hazánk éghajlati fekvése, talaj- és gazdasági viszonyai, mindmegannyi egyenesen arra utalnak, hogy belterjes, széleskörü kertészetet és gyümölcstermelést üzzünk, mégis aránylag még igen kevés az, a mit e téren teszünk.

A földrengés által sujtott Kecskemét és Nagykőrös és ezek vidékének kivételével úgyszólván alig üzzük valahol is szélesebb alapon a kertészkedést, pedig úgy az emlitett városok és a hozzájuk tartozó községek példája, valamint a nálunk kertészkedő bolgárok eredményei mutatják, hogy ezzel a termelési ágazattal nagyon érdemes foglalkozni.

Százezrekre rúg maga azon összeg, melyért évenként gyümölcsöt az oly távol fekvő Amerikából pl. Németországba szállitanak. Ugyancsak százezrekért vesz át évenként árút Francziaország is. Nem vagyunk-e tehát márcsak földrajzi fekvésünknél fogva is mi inkább hivatva ezen elsőrendü és nagy fogyasztási piacokat áruval ellátni?

Az Amerikából Németországba történő óriási gyümölcsbehozatal érlelte meg dr. Castner Elvira berlini fogorvosnőben is a gondolatot, hogy a Berlintől néhány percnyire fekvő Marienfeldben gyümölcstermelési és kertészeti iskolát nyisson, melyet már évek óta oly szép eredménynyel tart fenn, hogy úgy anyagi, valamint erkölcsi sikerére is büszke lehet.

Hogy áruinknak jó piacot találunk, a fölött a mai fejlett csomaglási és közlekedési viszonyok mellett még egy percig sem kételkedhetünk. Feltétel azonban, hogy szép és elsőrendü árút termeljünk, mert a külföldön csak ez talál vevőt és csak ezért fizetnek jó árakat.