Mint minden háziállat, épen úgy a baromfiak is igen sok betegségnek vannak alávetve.
Többek közül, mint a leggyakoribb és legveszedelmesebb betegségek egyike felemlítendő a difteritisz; melynek legtöbbször hülés az okozója, – sokszor mint járvány lép fel a természetben. Erről a nagyon gyakori és veszedelmes betegségről Gombos János a következőket írja a „Kert” czímű lapban.
Felismerheti a baromfiak rikácsoló hangjáról, bágyadtságáról, a beragadt szemek, továbbá a száj- és toroküregben levő lerakodmányokról. Természetes dolog, hogy ily körülmények között a baromfiak szemes eleséget igen keveset fogyasztanak, vagy egyáltalán semmit sem esznek; miért is a beteg szárnyasok lágy eleséggel: turóval vagy aludttejjel összekevert tengeri- vagy árpadarával táplálandók.
A midőn ezen betegség a baromfiállomány között kiütött, a betegeket az egészségesektől azonnal el kell különíteni. Az ólak, ketreczek, ülőrudak, etető- és itató-edények gondosan kitisztítandók s 10 százalékos kreolinos vagy karbolos oldattal (egy liter vízhez 100 gramm kreolint vagy karbolt keverve) fertőtlenítendők.
Ha a nagyon beteg szárnyas különös értékkel (fajtulajdonság. nagy tojóképesség stb.) nem bírna, legczélszerűbb leölni és megégetni: vagy pedig a baromfiudvartól távol eső helyen jó mélyen elásni. Czélszerű a gödörben higított oltott mészszel vagy karbollal leönteni s úgy leföldelni az elhullott vagy leölt baromfidögöket. A betegeket meleg helyen kell tartani, óljukat naponként kitisztítani, szellőztetni, fertőtleníteni és a betegség továbbterjedésének megakadályozása végett, külön tyukászszal kell kezeltetni az egészségeseket, külön tyukászszal a betegeket.
A difteritisz-betegség sokszor magától is megszűnik, legtöbbször azonban az óvintézkedéseken kivül gyógykezelésben is kell részesíteni a beteg baromfiakat. Gyógyításuk a száj- és toroküregek öblögetéséből és a szemek tisztántartásából áll. E czélra igen alkalmas és kipróbált szerek a kreolin és karbololaj, továbbá a czitromlé és a timsó, melyek két százalékos vizzel higított állapotban (1 liter vízbe 20 grammot keverve) használandók.
Óvakodjunk azonban e czélra az ennél erősebb és maró szerek, mint pl. a rézgáliczoldat használatától. Az öblögetés összekötött 2-3 szál lúdtoll (pamacs) segélyével történik, melylyel a fentebb jelzett s elkészített folyadékba mártva a száj- és toroküreget naponként kétszer háromszor jól ki kell mosni és a lerakodmányokat keskeny pengéjű zsebkéssel eltávolítani. Nagy vigyázattal kell ezen műtétet végezni, tehát nem erőszakosan, nehogy vérzés álljon elő, a mely nagyban késleltetné a gyógyulás haladását. Ugyanez az eljárás a szemek gyógykezelésénél is, a hol a gyógyulás haladását még inkább előmozdítja a szemeknek hideg vízzel való gyakori lehűtése.
