Spanyolok és magyarok

A spanyol királyi pár látogatása ritka esemény, mert hétszáz esztendő óta spanyol királyi sarjadék csak kétszer járt nálunk. Imre királynak hitvese, a szépséges Konstanczia, arragoniai királyleány jött a messzi Nyugatról a kelet szélén fekvő Magyarországba; vele egész kis udvar nemesekből, sőt lantosokból is. A távoli násznak nagy híre támadt, mert a troubadourok költészetében (provenci-i, catalán, olasz) felette dicséri a bőkezű, művészetkedvelő magyar királyt, Imrét.

(„Aimerie, le bon roy”). Imre halála után az özvegy királyné hazament sok siralommal, II. Endre királytól még hozományát és jegyajándékát – a pápák által is – hiába követelte; a pazarló II. Endre semmiben sem volt olyan nagy, mint a nemfizetésben. Később az özvegyet nagy szerencse érte: neje lett a kereszténység első fejedelmének, II. Frigyes császárnak.

Csodálatos, hogy a középkori Magyarországnak, különösen előkelőinek és városi polgárságának legkedveltebb távoli zarándokhelye a spanyolországi San Jago Di Compostella volt; pedig a rettenetesen költséges út akkor még veszedelmes is volt. Spanyol királyi sarjadék volt Habsburgi Mária is, magyar királyné, II. Lajos király hitvese, majd a mohácsi csata óta özvegye.

Nevelésére ugyan inkább német és német-alföldi volt, csak származására spanyol; leánya Szép Fülöpnek és Őrült Johannának, unokája Katholikus Ferdinánd és Izabellának, nővére a két világrészben hatalmas V. Károly császárnak és I. Ferdinándnak. Hazánkban a német asszony, bár szép, művelt és tettvágyó volt, nem bírta megszerettetni magát; mint özvegy, Németalföld kormányzója volt évtizedeken át, aztán 1559-ben Spanyolországban halt meg, utolsó perczig meg nem válva jegygyűrűjétől és az urától kapott kis aranyláncztól.

Ferdinánd király alatt jöttek be „segítségül” a spanyol hadak és vezérek. Az akkori világnak első katonái itt nem érezték jól magukat, a török ellen sem igen tűntek ki. Sok spanyol parancsnok várat felad, a melyet a magyar haláláig véd (Aldana); egy spanyol vezér – Castaldo – öleti meg Fráter Györgyöt, Martinuzzi bíbornokot. Szapolyai Jánosnak sem volt nagy vigasztalás, hogy Károly császártól Toledóból kelt herczegi diplomát kapott, mikor Ferdinánddal békült, a mint hogy 170 évvel később II. Rákóczi Ferencz is Spanyolországból, Bourbon V. Fülöp királytól kapta az aranygyapja rendet.

De valamit mégis Spanyolországnak köszönünk: a Pázmán Péter által alapított nagyszombati (később pesti) egyetemet. Ugyanis Pázmán római időzése alatt pápaválasztásnál és más ügyekben úgy kiérdemelte a spanyol irály háláját, hogy az élethossziglani 3000 arany évdíjjal jutalmazta; akkori időben roppant nagy összeg. Ebből takarította meg a nagy magyar főpap azt a 100,000 forintot, melyből a nagyszombati egyetem első alapját megvetette.

Egyéb jót a Bécsben székelő spanyol követ hozzánk nem igen közvetített; a bécsi udvar főtanácsadója mindig a népszabadságok és a protestánsok ellen adott tanácsokat, tehát nem a magyarok mellett vagy kedvére. Leopold alatt megint szerepelt egy-két spanyol vezér (Strassoldo) és a magyar gályarabok zöme a spanyol gályákon evezett kínlódva (Nápoly és a két Sziczilia akkor Spanyolországé volt), míg végre a Földközi-tengeren diadalmaskodó Ruyter tengernagy kiszabadította őket.

Leopold császárnak ifjabb fia, Károly volt a spanyol trónra kiszemelve, hogy ott folytassa a Habsburg uralmat. Az ország – kivéve Kataloniát – a fraczia király unokája, Fülöp mellé állott; Károlyt az angolok segítették hadsereggel és a hű Katalonia. József császár és király halálával ő lévén az egyedüli Habsburg, hazajött császárnak és magyar királynak (sok Magyarországhoz intézett szerető hangú levele és rendelete még Spanyolországban kelt); de élete végéig spanyol érzésű maradt, hozván magával egy csomó spanyol arisztokratát (Althan, Sylva-Tarucca stb.) és a nagy etiquette-t; halálos ágyán is hű katalon fővárosát, Barcelonát emlegette.

Ettől kezdve megszűnt s spanyol hatás, legfőlebb, hogy a spanyol állatviadalok Németországban és Bécsben a spanyol katonaság révén („Hetze” néven) elterjedtek és legtovább a régi Pesten (1800-ig) divatoztak.

A spanyol drámairodalom iránti érdeklődés sohasem szűnt meg nálunk; kitűnőségei, Lope de Vega, Calderon, Moreto gyakran szerepelnek színpadjainkon. Cervantes híres regénye kitűnő fordításban forog közkézen, a maiak közül Echegaray talán seholsem aratott nagyobb sikereket, mint nálunk. Szépművészeti múzeumunk főbüszkesége a spanyol-gyűjtemény, - így a spanyol kultúra állandó érintkezésben van a mienkkel.

Három évtizeddel ezelőtt az akkori spanyol király egy magyar királyi herczegnőt vett el; kiséretében és lakodalmán szépséges udvarhölgy volt Andrássy Irma grófnő (ma Esterházy herczegnő), a kiért akkor egész Madrid rajongott.