Huszadik század - történelem jelenidőben

Ahhoz már régóta hozzá vagyunk szokva hogy nálunk az állam a gazdasági életben a mindenes szerepét vállalta el. Folytat fuvarozási üzemet, a postatakarékpénztár alakjában bankár, bányász só után, gyárt gépeket, elad dohányt stb.

A legujabb iparpártolási hangulat óta azonban olyan szerepkörre is vállalkozik a magyar állam, a mely univerzális hivatáskörével már alig egyeztethető össze. Kezd ügynöki tevékenységet is kifejteni, megüti a reklámdobot és nagyhatalmu nyilvános pártfogásával virágzásra juttatja az egyik, tönkre teszi a másik ipari vagy kereskedelmi vállalatot.

A hatóságoknál egyik, vagy másik kereskedő, vagy iparos kijárja magának a protekcziót, valami hangzatos czégér alatt megszerzi magának azt a látszatot, mintha valami egyéb volna közönséges kereskedő, vagy iparosnál, ezt a látszatot aztán ugy utilizálja, hogy a szakértelem hiján könnyen hivő állami hatóság kész örömmel veti latba érdekében egész hivatalos tekintélyét. Ezek közül az üzleti vállalkozások közül első helyen áll a „Magyar mezőgazdák szövetkezete”.

Hangzatos cége dacára semmi egyéb lényegileg, mint egy mezőgazdasági árucikkek értékesitésével, eladásával foglalkozó kereskedelmi részvénytársaság. Nincs benne semmi kölcsönösség, semmi szövetkezeti, vesz akárkitől, elad akárkinek, hasznot huz, a mennyit lehet és a hasznot osztalék alakjában az üzletrészeseknek ép ugy kifizeti, mint akármelyik részvénytársaság. Szóval az egész intézmény igen élelmes, jóravaló kereskedelmi vállalkozás, de közérdekü, közhasznu jellege nincs egy parány sem.

Ezek után valósággal megütközést kelthet az az eset, a melyről a budapest kereskedelmi ésiparkamara a következő jelentésben számol be: „A budapesti kereskedelmi és iparkamara a kereskedői körökből azt az értesítést nyerte, hogy Czegléd város tanácsa Pest Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánjának utasitása folytán dobszóval kihirdettette, hogy a szőlőtulajdonosok a permetezésre szükséges rézgálicot kizárólag a Magyar mezőgazdák szövetkezetétől vásárolhatják, illetőleg hogy e célból rézgálic-szükségletüket a város gazdatanácsnoki hivatalánál bejelentsék.

E panasz folytán a kamara utalással arra az általa a kormány előtt már ismételten kifejtett körülményre, hogy az emlitett szövetkezet, lényegében és egész üzleti eljárásában semmikép sem különbözik más üzletektől és hogy ennélfogva az állampolgárokkal szemben követendő egyenlő elbánás elvével nem egyeztethető össze az, ha e szövetkezet a kormány részéről nagymérvü erkölcsi és anyagi támogatásban részesittetik, sürgős fölterjesztést határozott intézni a kereskedelemügyi miniszterhez olyan intézkedés iránt, hogy nemcsak az ujabban panaszolt sérelem orvoslása céljából, hanem a jövőre nézve általában mellőztessék ezentul az olyan eljárás, a melylyel a hatóságok tekintélye és befolyása egy üzlet érdekében, a többi kereskedők rovására érvényesittetik.”

Az előadottak egybevetéséből kitünik, hogy itt a állami hatóságoknak teljesen indokolatlan és igy teljesen jogtalan protegálásával állunk szemben. Cegléd város tanácsának egyszerüen semmi köze sincs ahhoz, hogy ki hol szerzi be rézgálicz szükségletét, a tanácsnoki hivatal nem arra való, hogy ott rézgáliczban ügynökség fungáljon, a hatósági dob pedig nem arra való, hogy azon reklámot verjenek egy teljesen magánjellegű kereskedelmi vállalat előnyére.

Az ilyen dolgok egyszerüen botrányosak, mert teljesen megengedhetetlen módon sértik a kereskedők összességének anyagi érdekeit egy, szintén semmiben sem közérdekű intézménynek az előnyére. Pedig úgy véljük, a magyar kereskedői osztály adókkal és egyéb közterhekkel eléggé meg van terhelve ahhoz, hogy az állam részéről legalább egyenlő elbánásra, az anyagi érdekeknek a gazdasági verseny utján való jogos érvényesülésére igényt tarthasson és ne kelljen azt eltürnie, hogy vagyoni érdekeit azok az állami hatóságok azokkal az eszközökkel szolgáltassák ki egyes vállalatoknak, amely hatóságokat ők is fizetik, amely eszközöknek az árát az adókban ők viselik.

Nagyon helyesnek, nagyon indokoltnak tartjuk tehát a budapesti kamara fölszólalását és biztosan reméljük, hogy a minister ezeknek a protekciós túlkapásoknak végre egyszer s mindenkorra elejét fogja venni.

(--b--)