A nyughatatlan emberi elme folyton ujabb találmányokkal foglalkozik, nem elégszik meg a tegnap vivmányaival, hanem bámulatosan tökéletesit minden emberi eszközt. Hogy az ujkori hadászat terén is érvényesül mindaz, a mire az emberi művelődés képes, ahhoz szó nem férhet.

Egy mai modern háboru, akár szárazföldi, akár a tengeren, nem is hasonlítható az évtizedek előtt vivott nagy harczokhoz. Nevezetesen, a mi a tengeri hadihajók szerkezetét, felszerelését, ágyuit illeti, egyenesen csodával határos berendezést tapasztalunk.

Rendkivül érdekes és meglepő, hogy miképen müködtetik hadihajókon a gyorstüzelésű ágyukat. A mellékelt ábrán jól szemlélhető módon közöljük a hadihajó egyik részének keresztmetszetét, a mely az egész ágyuhasználat titkát felfedi előttünk. A fedélzeten domboru, roppant erős aczélpánczél mögött van elhelyezve a forgatható óriási gyorstüzelő ágyu. Szerkezete olyan, hogy czélirányzéka, csavarai, a távcső stb. segélyével pontos lőhatásra be lehet állitani.

A mikor az ágyu teljesen kész a használatra, a parancsnoki telefonon jelt adnak a hajó gyomrában tartózkodó lövegfelvigyázónak, hogy a szükséges lövegeket szállitsa fel. Ezek a lövegek félember nagyságuak, nem lehet velük gyorsan szaladni, jönni, menni, mert a hajó minden kis részének megvan a maga rendeltetése. A lövegkezelő tehát a lövegeket egy motorra berendezett emelőgépbe helyezi s a motor a lövegeket egyenkint a legnagyobb rendben felszállitja a fedélzetre, a hol a hajótüzérek szépen kiemelik, beillesztik az ágyuba s elsütik. A lövegszállitás oly gyorsan történhetik, a mily gyorsan szükséges.

Lenn a hajó gyomrában erős pánczélkamarában van a lövegraktár, a hol a lövegeket, mint az üvegeket valamely állványon, külön-külön rekesztartóban őrzik.