A termés

A földmívelésügyi minisztérium hatalmas munkát adott ki a héten, a melyben részletes kimutatást ad az egész világ idei terméséről, elmondja hol mennyi és milyen kenyér termett az emberiségnek az Úr 1910-ik esztendejében.

Bennünket természetesen Magyarország termése érdekel elsősorban és legközvetlenebbül.
Ha elolvassuk a rólunk szóló adatokat, bizony valami nagy örvendezésre nem érezhetünk okot. Rosz esztendő épen nem volt ez az idei, de egy kicsit rakonczátlan. Gyönyörű igéretekkel közeledett a a földművelő munka nagy szüretje: az aratás, tele voltunk jó reménységgel és bizakodással, de épen a takarás küszöbén hirtelen megcsökönyösödött az idő és a szép igéreteket ugyancsak megtépázta.

A kövérnek igérkezett esztendő egyszerre megsoványkodott.
Közvetetlenül aratás előtt országszerte viharossá vált az idő, a barna felhők túlságos bőséggel ontották a vizet, sok helyütt árviz pusztított, de a hol nem is támadt ez a veszedelem, ott is megdőlt a kalász, a termés minőségben is, mennyiségben is megcsökkent. 

De romlott a termés még takarás után is, mert a vihar nekivágott a kereszteknek, sok helyütt szétszórta a kévéket, temérdek szem ki pergett, a szétszórt kévék be is áztak, a gabona szine megfakult. Igy aztán a valóság szegényebb lett, mint a milyennek a kilátás igérte. Csak három héttel ezelőtt is a hivatalos becslés ötvennégy és félmillió métermázsára tette az ország idei buzatermését, de most már kiderült, hogy bizony még ötven millió métermázsa sincsen.

Így is jelentékenyen több, mint a mennyi tavaly volt, de ennek ellenében az árpa, a zab és a burgonya idei termése még a tavalyi inségesen silány eredménynek is mögötte maradt. A buzán kívül még csak a rozs az, a miből az idén két millió métermázsával többet kaptunk, mint a múlt esztendőben. 

Ez bizony valami nagyszerű, fényes eredménynek sajnos nem mondható.
Nem inséges esztendő, de nem is több vagy jobb a középszerűnél. Pedig a tavalyi keserves év után nagyon is reánk fért volna a földnek áldása és egész a nyár elejéig úgy is mutatkozott, hogy ezt valóban megkapjuk. Gyönge vigasztalás, hogy másutt sincsen jobban. Az egész világ összes buzatermése csak huszonkét millió métermázsával több a tavalyinál, de már rozsból tizenegy millió métermázsával kevesebb termett, a világ árpatermése tizenhat millió, a zabtermés meg épen hatvan millió métermázsával kisebb, mint a mekkora volt a múlt esztendőben. Csak a tengeri fizetett igen bőven, mert a minisztérium jelentése szerint majdnem száz millió métermázsával terem az idén több kukoricza a világon, mint a mennyi termett ezerkilenczszázkilenczben. 

A termés eredménye tehát nem valami elsőrendü.
Nem olyan rosz, hogy inségbe döntené az országot, de nem is olyan, hogy örömünkben összeüthetnők a bokánkat. Van buza, de árának is kell lenni, hogy a gazda megtalálhassa munkája méltó gyümölcsét. 

Nincs a világon még egy foglalkozás, a melyre ez a közmondás, hogy földi ember dolgát boldog Isten birja, úgy ráillenék, mint a gazdálkodásra, a földművelésre. Itt az eredményt magasabb hatalmak döntik el, elsősorban az elemek és az időjárás viselkedése. De nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a haladás, a fejlődés nemcsak az ipari élet területén teremtett rendkívül hasznos újításokat, hanem sok olyan új fölfedezéssel is szolgált, a melyek a föld megművelését is jutalmazóbbá, a termést kiadósabbá és értékesebbé teszik. A modern gazdálkodás sokkal többet tud kivenni a földből — a nélkül, hogy azt megrontaná — mint a régi fajtájú termelési üzem és nagy nemzetgazdasági és közjóléti érdek, hogy a magyar gazdálkodás, a magyar földművelés modern gazdálkodás és modern földművelés legyen. 

A világon nincs jobb termőföld a magyarnál és ha azt látjuk, hogy másutt gyöngébb talajon nagyobb eredményt tudnak elérni, ez azt bizonyítja, hogy a földművelés tudománya nálunk még nem áll azon a fokon, a melyen állnia kellene. 

Ezen segíteni kell.
A gazdálkodó közönség érdeklődjék a maga gyönyörű foglalkozásának fejlődése, haladása iránt, ezt követeli maga a magyar föld és a nemzeti jólét érdeke.