A tengerek fenekének rejtelmes világát elrejti előlünk az átláthatatlan viztömeg s csak a vakmerő buvároknak köszönhetjük, hogy megtudtunk róla egyet-mást. A legnagyobb mélységek világát azonban ma sem ismerjük még; ide már nem hatolhat le a buvár a viz nyomásának nagysága miatt. Általában mégis tudhatjuk már, hogy milyen a tengerek fenekének világa. Tudjuk, hogy ott is éppen ugy találunk hegyeket, völgyeket, mint szárazföldön.
A buvárok igen érdekes adatokat mondottak el a tenger fenekének rejtelmeiről. Kilenczven-száz méternyi mélységben a tenger feneke még látható, mert odáig elhatnak a nap sugarai, de háromszázötven-négyszáz méternyi mélységben már tökéletes sötétség uralkodik.
A buvárok elbeszélés szerint a tenger fenekére való leszálláskor eleinte kék, majd szürke a viz szine. Ha felfelé tekint a buvár, egy ideig még látja az ég kékségét az átlátszó vizen keresztül, de minél mélyebbre jut, annál sötétebbé válik körülötte a viz.
Ugy tetszik neki, mintha sötét felhő takarná el előtte a napot. E sötét felhőn keresztül vörös tányérnak látszik a nap.
A mélységben különös módon változnak meg a buvár szeme előtt a szinek. A nap sugarai megtörnek a vizben s szineiket magukba olvasztja a viz. A veres szin hamarabb semmisül meg, mint a kék. A tenger fenekén levő fehér szikla zöldnek, a veres szinű hal, ásvány vagy növény pedig feketének látszik.
A tenger fenekét finom iszap fedi. A legnagyobb mélységekben ez az iszap rendkivül apró állatocskák maradványaiból és meszes anyagu lerakódásaikból képződött. Mint már emlitettük, a tenger fenekén, éppen ugy, mint a szárazföldön nagyszerű változatosságu a tájkép. Hegyek, völgyek, sziklák, barlangok, hatalmas lapályok és pusztasághoz hasonló területek változatos képe tárul a buvár szeme elé. Sőt még ligetei és erdői is vannak a tengerfenéknek. A hinárerdők között gyönyörü vizinyövények lengnek a vizben.
Felettük ide-oda uszkálnak a legkülönösebb alaku halak, a szabad szemmel alig látható kis állatoktól kezdve a százcsápu polipig és az óriás czápáig. Megfigyelték a kutatók: a mélység növekedésével az állatok alakja is változik. A legnagyobb mélységekben majdnem papiros vékonyságuak és átlátszóak, kocsonyás testüek az állatok. A tenger csodái közé tartozik az is, hogy vannak olyan halak, a melyekről a buvár hiretlenében nem tudja: állatok-e ezek vagy virágok. Ilyen például a virágalaku s „tengeri rózsá”-nak nevezett hal. Valóságos rósza alaku. A szine piros s a szegélye kék. Kocsonyás teste százkilenczvenkét tapogató-szervvel bir. Egyik legérdekesebb csodája ez a teremtésnek.
A tenger fenekének sötétség takarta rejtelmeibe különös módon igyekeznek most behatolni a tudósok. A hova a szem nem pillanthat be, a fényképező-gép éles szemével igyekeznek behatolni. Egy franczia tudós olyan fényképező-gépet szerkesztett, a melynek segítségével a tenger fenekén is lehet fényképfelvételeket csinálni. Az aczélburokba rejtett fényképező-gépet leereszti a tenger fenekére. A géppel együtt vastag üveg-burát is ereszt le s ebben süritett oxigén és rendkivül erős fényt adó anyag van.
Villamos készülék segitségével tüzet gyujt azután az üvegburában s a kisugárzó fény odavetődik a tenger fenekére s a fényképező-gép hirtelen megörökíti ekkor az előtte levő tárgyak képét. Módunkban volt megszerezni három ilyen fényképet. Mind a három az Atlanti Oczeán fenekéről való. Az egyik egy sziklaüreget ábrázol, melyből éppen egy különös alaku tengeri rák mászik a hosszu lábaival.
Az Atlanti Oczeán fenekén, ötszáz méternyi mélységben készült ez a fénykép. Még érdeksebbek azok a tengeralatti fényképek, a melyek a tenger fenekének szikláit és növényzetét ábrázolják. A felső képen tengeralatti tájékot látunk sziklákkal. Az alsó, szintén a tenger fenekén készült fényképen a tengerfenék növényzetének egy része tárul elébünk.
A gyönyörű rózsák, magasra nyuló liliomformáju növények, fantasztikus alaku gombák és füvek egész tengeralatti kertet mutatnak. Ötszázhatvan méternyi mélységbe pillantunk le a tenger fenekére e képek révén. Ilyen fényképeket még soha sem láttak olvasóink.
