A miről ezer mérnök és százszorannyi laikus eddig csak ábrándozott: a kormányozható léghajó és a repülőgép már megvan. Merev aczél és aluminium keretbe foglalt ballonokkal félnapi, mázsás repőlőgépekkel másfél órai utakat ma könnyű szerrel száguldoznak be a levegő oczeánjában, melynek a tenger fölött az az előnye van, hogy benne számtalan irányu mozgás lehetséges.
Sajnos, valamennyi ilyen hír a külföldről jön, mert Magyarországon a mesterséges repülés problémájával csak merész fantáziáju, de egyébként teljesen laikus mesteremberek foglalkoznak, a kiknek a levegő különleges sajátságairól halvány sejtelmük sincs.
A mult század nyolczvanas éveiben érthetetlen módon az a nézet vált meggyőződéssé az aviatikával, vagyis a mesterséges repüléssel szakszerűleg foglalkozók közt, hogy a repülés nem fortély, hanem erő kérdése.
Némelyik mérnök még azzal az állitással is meglepte a világot, hogy például egy fecske, a mely reggeltől estig minden fáradság nélkül röpköd, naponkint száz és száz lóerőt pazarol el. Mindenki elhitte ezt abban az időben, a mig Platte be nem bizonyította, hogy az ilyen állitás képtelenség, mert erőt nem lehet kifejteni anyagelhasználás nélkül, az a pár ezer szúnyog és légy pedig, a mit a fecske egy nap alatt megeszik, nem szolgáltathat száz és száz lóerőket.
A téves felfogásnak azonban mégis volt valami haszna: a mérnökök hozzáláttak repülési czélokra alkalmas könnyű, de erős hajtógépek készítéséhez. És be kell ismerni azt is, hogy a nagy sikerek, a melyekkel ebben az évben Farman, Delagrange, Blériot, a két Wright testvér, továbbá gróf Zeppelin, valamint Parseval és Gross őrnagyok a világot bámulatba ejtették, kizárólag ezeknek a benzin-motoroknak köszönhetők.
Ez idő szerint a mesterséges repülésnek csupán kétféle módja foglalkoztatja a szakembereket: az egyik mód a szivaralaku ballonnal, a másik mód a sárkányszerkezettel akarja a kérdést végleg megoldani.
Mindenki tudja, hogy a ballon könnyebb a levegőnél és ebből az okból tiz-tizenöt embert is fölvisz a levegőbe. Ha szélcsend van, vagy csupán mérsékelt szél fúj, a ballon kormányzása ma már nem nehéz feladat. Erősebb szelek azonban elsodorják könyörtelenül és ez ellen nincsen segítség. A gáz pedig, a mely belőlük állandóan ömlik, minden pillanatban annak van kitéve, hogy tüzet fog a benzinmotor szikrájától és akkor a ballonnak vége van.
Tiz ilyen kormányozható léghajó közül eddig vagy nyolcz felrobbant, vagy egy erősebb szélben tört millió darabra. Minthogy pedig egy-egy ilyen léghajó legalább három-négyszázezer korona költséget emészt fel, nyilvánvaló, hogy a ballonrendszer kultiválása nagyon drága mulatság, a melyet igazán csak a hadügyi kormányok engedhetnek meg maguknak.
A sárkányrendszer már olcsóbb, de azért sokkal szebb kilátásokkal kecsegtet. Az eredmények, a melyeket eddig produkált, máris nagyszerűek. Ki nem hallotta pár év előtt Santos-Dumont, az idén pedig Farman, a két Wright-testvér és Delagrange neveit minduntalan emlegetni? Ezek is mindnyájan egy csapáson haladnak és gépeiken csupán a mótor szerkezete és a hajtócsavar elhelyezése más. Minthogy ezek a gépek sokat fognak még magukról beszéltetni, érdemes megismertetni a sárkányrendszer lényegét a magyar közönséggel.
Tessék elképzelni egy kerekeken járó tégla alakot, a melynek hat lapja közül csupán a két legnagyobb és két legkisebb van befödve kifeszített vászonnal. Az alsó lap közepén a gépész foglal helyet, ülve a motor fölött. Ez a motor, a mely huszonöt-harmincz lóerejű, a lejtősen állított téglaalakot nekihajtja egy propellerrel a levegőnek. Az egész repülőgép egy darabig a földön szalad, de mikor már elég nagy a sebessége, hirtelen felszökik a levegőbe, szakasztott olyan módon, mint szélcsendben a papiros sárkány, a melyet fonálon húz a szaladó gyermek. Tökéletesen mindegy ugyanis, hogy a sárkányt elülről húzzák-e fonállal, vagy hátulról hajtják propellerrel.
Egészen a mult évig a sárkánygépek nem birták magukat a levegőben huzamosabb ideig fentartani, mert gyenge volt a motorjuk, a mely a propellert forgatta. Ez évi májusban végre olyan kitűnő motort csináltatott Farman a repülősárkányához, hogy ez 40-50 kilométer óránkénti kezdősebességgel indulhatott. Ekkor történt az első nagy szenzáczió: Farman mintegy hat perczig repült egyfolytában. Igaz, hogy nem jutott magasabbra 5-6 méternél, de kezdetnek elég volt ez is. Egy hét mulva versenytársa, Delagrange már negyedóráig repült, ujabb pár hét mulva pedig Wright Orville Washingtonban hetven perczig, bátyja, Wright Wilbur másfél óráig maradt a magasban, olyan repülőgéppel, a mely legalább háromszáz kilogramm sulyu.
Azt lehetne vélni e káprázatos sikerek után, hogy most már tényleg fel van találva az a gép, a mely az emberiségnek évezredek óta vágyai netovábbja volt. Sajnos, itt még nem tartunk. A sárkányrendszerű repülőgép tényleg repül ugyan, de mégsem úgy repül, hogy most már mindenki bátran rábizhatná magát és automobil helyett rajta száguldozna.
Egyetlen egy hiányossága van a sárkányrendszerű repülőgépnek: az, hogy csupán óriási gyorsasággal képesek haladni a levegőben. Mihelyt a gyorsaság csökken, azonnal leszállnak a földre, ha pedig a sebesség hirtelenül szünik meg, le is esnek és természetesen azonnal összetörnek. Ezenkívül bármilyen csekély baj támad a motorban, a repülőgép azonnal elveszti az egyensúlyt, a melyet különben is csak akrobata ügyességgel tud a gépész fentartani.
Látnivaló, hogy a sárkánygépnek tényleg van ugyan jövője, de csak akkor, ha annyira tökéletesítik, hogy lassabban is repülhessen. Mert mint Wright, Farman, Delagrange, Blériot, Hering és a többi professzionátus aeronauta már sejti is, a nagy titoknak ez az egyedüli helyes megfejtése. A sárkánygéppel végzett kisérletek ugyanis mindenben megerősítették Platte német mérnöknek azt a nézetét, hogy a repülésnél nem az erő játszsza a főszerepet, hanem egy megfelelő alaku és nagyságu felületnek ügyes beállítása.
Ennek a felületnek nem szabad merevnek, mozdulatlannak lennie, hanem magának is működnie kell, részint azért, hogy még jobban sűritse maga alatt a levegőt, részint pedig, hogy az egyensúlyozást könnyebbé tegye.
A természettől még egyetlen titkot se lehetett olyan nehezen kicsikarni, mint a repülés titkát. De az emberi szellem végre ki fogja fürkészni az utat, a mely ehez a titokhoz vezet, miután keresztül-kasul járta az összes tévutakat, nem egy vértanut vesztve el mindegyiken.
