|
Tudományos halászat a Quarenón
Ha lemegyünk a tengerpartra és nézzük a véghetetlen nagy vizet, önkénytelenül azt kérdezzük, ugyan milyen a világ, milyen az élet oda lenn a vizek mélyében? Mert a mit az iskolákban a könyvekből és egy-egy preparatum szemlélgetéséből tanulunk, az nagyon is halvány fogalmat nyújt a tenger csodás világáról. Látni kell azt ott a helyszinén, kimenni a tengerre és végignézni azokat az érdekes műveleteket, melyeket Garády Viktor tanár, a fiumei tengeri biológiai állomás megteremtője és vezetője végez a tengerészeti hatóság kis „Klotild” gőzösén egy-egy tudományos halászat alkalmával. Úgy tünik föl ilyenkor a kis gőzös, mintha valami világkörüli útra készült volna. A födélzet tele van mindenféle hálóval, a tengerkutatás számtalan eszközével: mélységmérőkkel, termométerekkel, sűrűségmérővel, vízmerítőkkel, üvegedényekkel, konzerváló folyadékokkal, s még egy csomó egyéb furcsa szerszámmal. Ha aztán az elvetett hálót, mely végig suhant a tengerfenéken, magával ragadva mindazokat az élőlényeket, a melyek vontatás közben útjába vetődtek – felhúzzák az emberek, és kiürítik tartalmát a fedélzetre, az szinte hemzseg a sok élő teremtménytől.
Ott nyüzsög a sok hal, rák, csiga, polip, szépia, aktinia, csillag és különféle tüskebőrű tarka összevisszaságban. De csakhamar előkerülnek az üvegedények és hozzálátnak a gyűjtéshez. Vannak olyanok, a melyeket élve kell berakni a tengervízzel telt nagy üvegtartókba, az állatok javarészét azonban mindjárt a hajó fedélzetén konzerválják, különféle konzerváló folyadékkal telt üvegvázákba rakosgatják, hogy aztán a biológiai állomás aquariumába és a múzeumokba kerüljenek. |