Lacoste franczia kutató-utazó érdekes régiségre bukkant nemrég Perzsia nyugati részében. Egy romvárost fedezett fel egy pusztaság közepén.
Érdekes, hogy mi módon jutott el Lacoste ebbe a rom-városba. A környéken barangolva, több régi csuprot talált, amelyekből az következtette, hogy a közelben valaha emberek laktak.
Tovább kutatott s egy völgykatlanban felfedezte a réges-régen elpusztult város maradványait, a melyeknek még a közelében sem tartózkodik már ember s csak a sakálok üvöltenek a kövei között. Valaha, mintegy nyolczszáz esztendővel ezelőtt, Perzsia egyik legvirágzóbb városa állt a romok helyén: Koh-i-Kuadzsa volt a neve. A házak maradványaiból itélve, gazdag és pompakedvelők voltak a lakosai.
A házak diszes formában épültek, szép kupolákkal, tágas csarnokokkal és udvarokkal. Valaha pompás szökőkutak is voltak az udvarokon; láthatók még ezeknek a maradványai is. Igen szép volt a régi város hatalmas kapuja, a melynek romjai az egyik képünkön láthatók. A kapu kő-ivei ma is meglehetősen ép állapotban vannak. A romok mellett ott áll Lacoste egyik szolgája. Hatalmas épitmény az a várhoz hasonló ház is, a melyet másik képünkön mutatunk be.
A rom-városnak egyik legszebb épülete volt ez s ma is tanuságot tesz a régi perzsa épitőmesterek ügyességéről. De még ennél is érdekesebb épület a harmadik képünkön látható régi szent sir maradványa. A város egyik szent emberének, Kuadzsa-Sara-Sarirnak a tiszteletére épitették ezt a hatalmas siboltot, a mely egyuttal templom is volt. Az ájtatos hivők évszázadokig messze földről zarándokoltak a szent ember sirjához, mely a templom közepén volt. A szent ember sirja mellett látható kisebb épület a pap lakása volt.
A jelekből itélve, a viz hiánya üzte el a lakosságot ebből a városból, a mely azután elpusztult. Valami nagy szárazság következtében kiapadtak a közeli patakok és csatornák s a lakosságnak menekülnie kellett a szomjuság elől. Most sincs viz sehol a környéken.