Valósággal csodákat művel uj meg uj találmányaival a modern technika. Mióta a tudósok megállapították a villamosság alaptörvényeit, azóta folyton fejlődik a villamosságnak a gyakorlati életbe való alkalmazása. Ma már semmi lehetetlennek látszó feladattól sem riadnak vissza a tudósok s ime, legujabban még a hang lefotografálásának módját is kitatlálták.

Rendkivül meglepő talámány ez; nem csoda, ha általános érdeklődést kelt most világszerte.

Hogy arczunkat, alakunkat lefotografálják, ebben semmi meglepőt nem fedezünk már fel, de mégis csak különös, hogy a forma nélkül való hangképet is megláthassuk szemeinkkel. Régen az ilyesmire azt mondták volna, hogy mesébe való.

A hang lefotografálását Devaux-Charbonnel franczia tudós találta ki hosszas kisérletezés után. Párisi laboratoriumában elmés müszert szerkesztett, amely a fényképező készüléknek és a telefonnak összeegyeztetésén alapul. Mint képünk alsó felén látható, a műszer három részből áll: és pedig az előtérben elhelyezett telefonkészülékből, a bal sarokban lévő villamos battériából s a háttérben látható fényképező készülékből, a bal sarokban lévő villamos fényképező készülékből.

Mikor a hangot le akarja fotografálni a tudós, beleszól a telefonkészülék kagylójába. A hanghullámok a villamos battéria segitségével a fényképező készülékbe jutnak a villamos lámpa fényét át tükörlapra vetődnek, a honnan azután a rendkívül érzékenynyé tett fotografáló lemezre jutnak át. A kép felső részén három hangfényképet látunk. E fényképen czikk-czakkos vonalakat veszünk észre; ezek a hang képei.

A készülék ugyanis rezgése közben fotografálta le a hangot s a czikk-czakkok e rezgéseket mutatják. A hangfényképeknek abban rejlik a tudományos hasznuk, hogy a rezgések nagyságából, gyorsaságából vagy lassuságából megtudható a hang rendes vagy rendellenes volta, tehát a tüdő, a mell és a gége munkájára is következtetni lehet belőle.

A kép felső részének baloldali első szakaszában magát a zseniális feltalálót mutatjuk be.