Már régebben pozitiv formában alakult ki az a hir, melyet a Magyar Pénzügy is regisztrált: hogy t. i. az 1909. évben alkotott uj adótörvényeket, amennyiben még életbeléptetve nincsenek, a Khuen-Héderváry-kabinet visszavonja, illetve azok visszavonását a parlamentben iniciálni fogja.
A pénzügyminiszter kijelentése szerint az általános kereseti adóról, a jövedelemadóról, a közszolgáltatások egyesitett kezeléséről és a közadók kezeléséről szóló törvények hatályon kivül való helyezése végett törvényjavaslatot terjeszt a parlament elé, ellenben a földadó-kataszter kiigazitásáról és a földadó százalékának megállapitásáról szóló törvényt, mely rögtön a szentesités után életbe lépett, továbbá a közadók kezeléséről szóló törvényt, mely 1910. évi január 1-én lépett életbe, továbbra is fentartja és 1911. január 1-én életbelépteti a tőkekamat- és járadékadóról, továbbá a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adójáról szóló törvényeket.
Ott állunk tehát, hogy az 1909-ben alkotott nyolc adótörvény közül négyet sutba dobnak és ennek az érdekelt adózók kétségkivül örülni fognak. Tudjuk, hogy miként hajtattak keresztül ezek a törvények, melyek a koaliciónak csaknem utolsó munkáját képezték. Akkor már felbomlott az egyetértés a pártok között, a függetlenségi párt sanda szemekkel nézett az alkotmánypártra, a széthuzás megnehezitette a higgadt tárgyalást és a közvélemény kivánalmainak figyelembe vételét.
A zavart aztán elég ügyesen felhasználták az agráriusok törekvéseik megvalósitására, — ezek minden párttal összefogtak és keresztül vitték mindazokat a javaslatokat, melyek a mezőgazdák adóterhének csökkentésére irányultak. Ellenben a kereskedők és iparosok érdekképviseletei hasztalan szólaltak fel a keresetadóról szóló törvényjavaslat nyomasztó rendelkezései ellen: alig és csak nagynehezen sikerült egy-két módositást keresztül vinni, a legtöbb sérelem azonban orvosolatlan maradt.
Jellemző e törvények megalkotásánál tapasztalt felületességre az, hogy a törvények szövege stiláris szempontból is alatta áll minden kritikának és számos határozmány annyira homályos, érthetetlen, gyakran ellentmondó, hogy Wekerle volt pénzügyminiszter csupán a házadótörvény értelmezése céljából kénytelen volt egy vaskos füzetből álló végrehajtási utasitást kidolgoztatni.
Hogy a hatályon kivül helyezendő négy törvény helyett fog-e és mikor fog a pénzügyminiszter uj törvényjavaslatokat a Ház elé terjeszteni, azt ma még senki, maga a pénzügyminiszter sem tudja. Hir szerint Lukács László a hatályon kivül helyezendő törvények helyett oly törvényjavaslatokat fog annak idején beterjeszteni, melyek a progresszió elvét teljesen kidomboritják és általában adópolitikánkba modernebb szellemet visznek be.
Ami a tőkekamat-és járadékadót és a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok keresetadóját tárgyazó uj törvények fentartását és 1911. évi január 1-én való életbeléptetését illeti, ezt helyeseljük. Nincs ugyan e törvényekben minden jogos kivánság érvényre emelve, de azt senki sem vonhatja kétségbe, hogy az előző törvényeknél sokkal jobbak. Csupán az az óhajtásunk, hogy a két törvény néhány homályos pontját a végrehajtási utasitások kellően megmagyarázzák és a valódi értelmet világosan tartalmazzák.
