Farman repülőgépéről irt czikkünk elkészülése után, de még idejében, hogy itt számot adhassunk róla, jöttek a hirek, hogy Farman, a ki kipihenvén magát, újból munkához látott, csakhamar oly sikereket ért el, a melyek kétségtelenné teszik, hogy a repülés századának hajnalát éljük!
A szünet alatt Voisinék az eddigi egyszerű vászon helyett kaucsukozott selyemszövettel (ballon-szövet) vonták át a felületeket és pedig valószinűleg nem pusztán azért, mert ez az időjárás viszontagságainak és a nyomásbeli igénybevételnek jobban ellenáll, hanem azért is, mert simaságánál fogva kisebb súrlódást és így kevesebb vízszintes ellenállást ad – a mint arról Delagrange új gépénél meggyőződhettek.
Azonkívül próbaképpen egy 50 lóerős léghűtéssel dolgozó Rénault-féle motort épített be és javított csavarról gondoskodtak. Kisebb fordulatszámra törekedvén, a csavart többé már nem közvetlenül, hanem áttétellel szerelték a motor tengelyére s ennek megfelelően átmérőjét is megnagyobbították.
Farman márczius 14-én kezdte meg újból a kisérleteit s mindjárt elég jól is ment minden, nagy íveket és zárt görbéket írt le a levegőben, de a Rénault-motor azért még sem vált be.
Azért ismét elővették a régi Antoinetet-motort, a melyet pedig már a „Flying-Fish”-re szántak s egy kis hengert alkalmaztak rá hűtővíz-tároló gyanánt.
A Levasseur-féle motor mindjárt első nap bebizonyította fölényét. Márczius 20-án délután 5 óra tájban az issy-i katonai gyakorlótéren három felszállás történt, a melyek közül a nagy eredményt a második szolgáltatta. Az első csak egy negyed kört tett ki. Másodszor azonban Farman egészen a szélén teljesen körülrepülte a gyakorlóteret, oly merészen fordulván négy izben a sarkoknál, hogy a tér egyik oldalán húzódó sánczokat ellepő közönségben majd elhült a vér.
A fordulókban 3-4 méteről 7-8 méterre szökve, teljesen balra dőlt a gép, de azután épp oly biztosan ereszkedett alá és billent helyre, mintha nem is emberi kezek kormányoznák, hanem valami öntudatos nagy madár volna. A végső egyenesben Farman még egy jó darabot ment az indulás helyén túl és így 2 perczet és 15 másodperczet töltött ezúttal a levegőben.
Másnap 21-én azonban ezt az eredményt is jelentékenyen felülmúlta.
Márczius 21-én reggel Farman két és fél körülfordulással 5-ször repült végig az 500 méteres távolság mellett. Kanyarulatai persze ezúttal nem voltak oly merészek. A pontosan lemért idő (mert egyelő számú forduló esetén a lebegés tartama volna esetleg hivatva az elsőséget eldönteni) 3 percz és 47 másodpercz volt. A hivatalosan felvett távolság 2004 méter és 80 centiméter.
Hozzá kell még tennünk, hogy forrásaink szerint Farman tovább is mehetett volna, ha viztartója ki nem ürül és ő óvatosságból le nem száll.
Márczius 21-ike azonban még egy eredményt hozott, melyet bizonyos szempontból még Farmanénál is nagyobb jelentőségűnek tartunk s a mely absolute véve sem marad messze mögötte.
Delagrange, a ki csak január 20-án vette át új gépét s márczius közepént még csak 300 méter körül tarott, 17-én 269.5 méterrel nyervén el ama díjak egyikét, a melyeket az Aéro-Club (1908-ra 200 méteren) azért tűzött ki, hogy minél több „kezdő” is kedvet kapjon, hirtelen szintén rájött a repülés nyitjára. Márczius 20-án délelőtt egyszerre 7-800 méterre vitte s miután az egész teret keresztben hét izben átrepülte, rögtön a kanyarodás megtanulásáhz látott.
És ebben oly szerencsés volt, hogy másnap 21-én, miután Farman már bódéjába vitte a gépet és a közönség oszladozni is kezdett, mindjárt egy teljes kört sikerült megtennie. E repülés pontosan mérve 2 percz és 10 másodperczig tartott, a mi 15 méteres sebességgel számítva, majdnem 2 kilométert ad.
Hogy Delagrange, a ki nem űzte évtizedeken át életpálya gyanánt a sportot, hanem egyszerű átlagautomobilistákból vedlett át „repülő emberré”, ilyen hamar, ilyen könnyen nyomdokaiba tudott lépni a nagy Farmannak, az nem homályosítja el ennek dicsőségét, sőt éppen még teljesebbé teszi. Ez csak azt mutatja, hogy Farman működésének máris megvannak a gyakorlati eredményei: egy oly repülőgép, a melylyel közönséges ügyességű sportman is megtanulhat „pár óra alatt” repülni.
Ezért mondottuk, hogy Delagrange márczius 21-iki eredménye talán még fontosabb, mint Farmané, mert egy újabb fordulópontot képez, melynek jelentősége nemcsak abban áll, hogy nagyobb kedvet, szélesebbkörű ösztönzést von maga után, hane főleg abban, hogy félreismerhetetlenül tanuskodik a mellett, hogy milyen irányban kell folyni mai nap a kutatásoknak.
Ezek a körülmények u. i. fényesen igazolván azt a felfogást, a melyet a krónikában kezdettől fogva vallottunk, kétségtelenné teszik, hogy Farman az ő öt hónapig tartó fárasztó kisérleteivel korántsem puszta akrobata productiókat végzett, hanem nagyértékű culturális munkát, a mely mindenképpen méltó volt arra, hogy a világ egyik legelső tudományos intézete, a franczia Akadémia hivatalosan is tudomást vegyen róla.
