A hajó zátonyra jutott. Már a féloldala a vizbe merült és a hajótöröttek a másik oldalra torlódtak, a hol kétségbeesetten , de még mindig reménykedő szívvel tekintetnek a szárazföld felé.

Ott észrevették ugyan a szerencsétlenséget, de a rettenetes viharban nem akad vállalkozó, a ki mentőcsolnakot vinne a hajótöröttek segitségére. A parton álló mentőállomás azonban szerencsére fel van szerelve rakéta-géppel, a melynek segitségével több hiábavaló kisérlet után végre sikerült a mentőknek egy vékony zsineget a hajóroncsra lőni.

A zsineg végére erős kötél van kötve, a melyet a hajótöröttek magukhoz vonnak és megkötnek az árbocz végére. Az igy keletkezett kötél-pályán a hajótöröttek egyenként lecsusznak a szárazföldre, egy csigán függő mentőöv segitségével – mint azt az itt bemutatott képünkön is láthatjuk. A mentőövet egy ráerősített kötéllel huzzák a szárazföldre a mentőállomásról.

Az üres mentőövet pedig a hajótöröttek visszahuzzák. Igy aztán az utasok egyenként megszabadulnak veszedelmes helyzetükből és áldják azt az ötletes mérnököt, a ki mostanában feltalálta ezt a kitünő mentőeszközt.