Földalatti kamarában, mozdulatlanúl, szilárd alapra téve, áll a legérzékenyebb műszer, melyet valaha készítettek: a földrengésmérő, a szeizmográf. Körülötte nem mozdul semmi, föld nem süpped, padló nem ropog, de finom tengelyen álló erős törzse mégis szünet nélkül ing és leng. Miért?
Azt jelenti a könnyű mozgása, hogy örökké reng valahol a föld? Majdnem azt. Mert a föld kérge, melyet oly szilárdnak vélünk, talán sohasem fekszik háborítatlanúl. Ha földrengés nem rázkódtatja is meg, örökösen nyugtalanítják másnemű okok, ha egyéb nem, akkor a szél, mely megmozdítja a levegő tömegeit és nekizúdítja a hegylánctzolatoknak, vagy akár a villamoskocsi, mely künn az utczán robog. A szeizmográf mindezt érzi és átadja saját mozgását egy kényes rugókon fölötte nyugvó tollnak, mely véget nem érő vonalban rajzolja le minden mozdulatát egy legombolyodó papirszalagra.
arról, hogy mily képzeletet felülmúló erők mozdulnak meg egy-egy földrengés alkalmával, némi fogalmat nyújt Hecker tanárnak az a megfigyelése, hogy azután a földrengés után, mely romba döntötte San-Franciscót, Potsdamban, mely körülbelül tízezer kilométernyire volt a katasztrófa színhelyétől, három milliméternyit mozgott előre és hátra a föld (Budapesten is körülbelül ez volt a megfigyelés), holott ugyanott csak félmilliméternyi mozgást állapítottak meg egy más alkalommal, midőn mindössze 350 méter messzeségben felrobbant harmincz mázsányi robbanóanyag, mely sokszorosan erősebb volt, mint a puskapor.
Földrengést okoz a tűzokádók kitörése, nagy földalatti barlangok beomlása is, de az ily földindulást mindig csak a közelben érzik meg. Ilyenféle rengések gyakrabban fordulnak elő a Karsztok közt, s a ki a magyar államvasutak vonalán Fiuméba utazik, a tengerpart közelébe érve, lát a hegyek közt nagy tölcséralakú süppedéseket, a melyek mind arról beszélnek, hogy valamikor nagy vizmosta barlangok omlottak be alattuk.
Hogyan érzi meg a szeizmográf a távoli földindulást? Midőn a föld megmozdul, rengésétől kétféle hullámzás támad. Az egyik a föld belsején szalad végig, gyorsabban, mint a fő-hullámok, melyeket a föld kérge közvetít tovább. Ennélfogva az előbb említett hullámok himbáló mozgását hamarább érzi meg a szeizmográf; e hullámok mintegy bejelentői a később jelentkező fő-mozgásnak.
A san-franciscói földrengés alkalmával körülbelül félórával előbb érkezett meg Budapestre ez a földalatti mozgás, mint a sokkal nagyobb főmozdulatok, melyek a föld szinén érkeztek hozzánk. A fő-hullámoknak ez a késedelmezése módot ad a földrengési obszervatóriumban arra, hogy szem előtt tartva a bejelentő hullámok megérkeztének időpontját, tűrhető pontossággal és elég gyorsan ki lehessen számítani a földrengés távolságát.
Minél nagyobb idővel előzi meg a bejelentő hullám a fő-hullámokat, annál messzebb van tőlünk a földrengés fészke, és megfordítva: minél rövidebb idővel előzi meg, annál közelebb. A legutóbbi földrengésnél is abból következtették egész biztosan a földrengés közelségét, hogy a budapesti obszervatórium Wiechert-ingájának nyugtalansága mindössze négy perczig tartott.
Hogy egyébként mily óriási különbség van e legutóbbi földrengés és a nagy földindulás között, mutatja az e számunkban közölt két szeizmogramm, melyeknek egyike a távol san—franciscói földrengés vonalait irta le az ó-gyallai földrengés-jelző készülék ingáján, a másik a legutóbbi, közelünkben támadt földrengés vonalait a budapesti földrengési obszervatórium Wiechert-ingáján.
