Mikor a muzeumokban sétálva, megcsudáljuk a nagyszerű, kincseket érő régiségeket, egy-egy ókori nemzet ezredévek előtt kihalt művelődésének tanuit, talán egyikünknek se jut eszébe, hogy miképen maradtak azok a régi képek, szobrok, épitkezési részletek, műtárgyak, fegyverek és mumiák az utókorra.

Egy-egy ókori háboru egész népeket kipusztitott a föld szinéről, nagyszerű épületeiket romba döntötte az idő, és az egykor virágzó, pompás városok helyére homoksivatag került. Az ujabbkori tudományosság végre tudatára ébredt annak, hogy a történelmi kutatások legjobb segédeszköze lenne, ha napvilágra jutnának az ókori régiségek, melyeket porral lepett be az idő.

Megkezdődtek azok az nagyszerű ásatások, a melyek egész városokat hoztak a föld felszinére és nagyszerű példáit nyujtották annak, hogy évezredekkel ezelőtt is minő hatalmas alkotásokat produkált az emberi szellem.

Ha megnézzük ezt a gyönyörű képünket, a mely a Német Keleti Társaság egyik egyiptomi ásatását ábrázolja, akkor rögtön lelohad nagy büszkeségünk, mert tudtára ébredünk annak, hogy kétezerötszáz esztendővel Krisztus előtt már olyan remek épületek emelkedtek az ég felé, a melyekre akármelyik mai épitőművész is büszke lenne.

Abusir mellett, Kairótól nem messzire, emelkednek azok a piramisok, a melyek az egyiptomi fáraók temetkezési helyéül szolgáltak. Ezeket a piramisokat képünk hátterében láthatjuk. A tudósok jól sejtették, hogy itt a halott uralkodók tiszteletére épült templomok is emelkedtek és az ásatások – mint látható – sikerre is vezettek.

A kiásott templom romjai között egészen ép oszlopokra is akadtak, azonkívül nagyon sok antik tárgyra, fegyverre és más műemlékre. Képünk épen egy hatalmas mozaikfal kiemelését ábrázolja. Elképzelhető, mennyi pénzbe került ez a tudományos expediczió. De a németek nem sajnálnak semmi áldozatot, csak, hogy előbbre vigyék a tudományt.

Boldog ország, a melynek nemcsak arra jut pénze, hogy a tisztviselőinek sorsán javítson, hanem magasabb művelődési czélokra is költhet!