Bele van oltva emberi természetünkbe a kiváncsiság: minden titokba bele akarunk pillantani s különösen annak megismerésére vágyunk nagyon, a mi elérhetetlen.

Az ember a mélység és a magasság között állva itt e földön, vágyakozva néz a felhők felé s kiváncsian gondol arra, hogy mi lehet a tengerek fenekén. Az emberi elme nem riad vissza semmiféle nehézségtől: kitalálta a léghajót, a távcsövet, hogy a magasság titkait kifürkészhesse s kitalálta azt is, hogy mi módon lehet az embernek leereszkednie a tenger fenekére s mi módon maradhat ott hosszabb ideig.

Az első készülék, a melynek segítségével az ember hosszabb ideig lent maradhatott a viz fenekén, a buvárharang volt. E készülék azonban nem volt alkalmas arra, hogy a buvár szabadon mozoghasson a tenger fenekén.

Később tökéletesíteni akarták a buvárharangot s légszivattyuval látták el, hogy a levegőt megujithassák benne s a buvár hosszabb ideig tartózkodhassék a tenger fenekén. A tökéletesítés azonban csak kis mértékben tette használhatóbbá e buvárszerkezet s ma már csak ritka esetekben szokták alkalmazni.

A buváröltözet feltalálása szoritotta ki a használatból a buvárharangot. Az első buváröltözetet angolok készitették. Ez azonban még nagyon tökéletlen volt, mert a lélekzésre szükséges levegőt a légszivattyu a buvár légmentes ruhájába nyomta, a mely azután felfuvódott. Hogy a ruhába szorult levegő fel ne vigye a buvárt a viz szinéer, nagy sulyokat kellett akasztani a buvár lábaira és testére. E sulyok azután nagyon akadályozták a buvárt a viz alatt való munkálkodásban.

Végre felfedezték a mai buváröltönyt, a melynek segitségével a buvár nagy mélységbe szállhat le és kényelmesen dolgozhat a tenger fenekén. Egy franczia ember, Rouquairol-Denayrouze találta ki ezt a buváröltözetet, a mely bő, vizhatlan gummiszövetből, üveglencsékkel ellátott rézsisakból, ólomtalpas bőrsarukból és a levegőt közvetító lélekző-készülékből, az ugynevezett arcroforból áll. Ezt a készüléket a buvár hátára kötik s belőle nyulik ki az a légcső, a mely a friss levegőt szolgáltatja.

Néhány igen érdekes képben mutatjuk itt be egy hadihajó buvárját. Az „Uránia” készitette ezeket a fényképeket s szivességből átengedte nekünk, hogy olvasóink is gyönyörködhessenek bennük. Az egyik kép azt mutatja, hogy mi módon öltöztetik fel a buvárt a tengerészek.

A buvár nagy könnyüséggel dolgozik a tenger fenekén s ha már nagy gyakorlatra tett szert a buvármesterségben, eszébe sem jut, hogy milyen veszedelmes helyen van.
Az elsülyedt hajók roncsai között nagyon veszedelmes munkát végez a buvár. Örökösen félnie kell attól, hogy a légcsöve beleakad a roncsokba s nem tudja többé kiszabadítani.

Ilyenkor a buvár csak ugy menekülhet meg, ha elvágja a légcsövet és nagy gyorsasággal felhuzatja magát a mélységből. Megtörtént már az is, hogy a szerencsétlen buvár megfulladt, mire megmentették.

Ilyen veszedelmes a buvármesterség!