Nagyobb számu gyermekkel megáldott családban a gyermekek közül egyesek az apához, mások az anyához, esetleg egyik apai nagybácsihoz vagy anyai nagynénihez hasonlítanak. Lehetséges azonban, hogy a szülők és ezek testvérei mellőzésével a gyermekek a nagyszülőkre és még távolabbi rokonokra ütnek vissza.

Finom megfigyelőképességgel rendelkező ember ebből a hasonlatosságból meg tudja álapítani, hogy milyen családi összeköttetésekből származnak a gyermekek, illetőleg hogy micsoda elődökkel vannak rokonságban, még akkor is, ha közvetlen nem is tudja, hogy ki az apa és az anya. Ezen gondolat alapján kisérlette meg Mac Dougall egy tölgyfaj elődeinek megállapítását.

A szóban forgó fajta Bartram-tölgy (Quercus heterophylla), melyet 1750. év táján fedeztek föl Philadelphia mellett egy földbirtokon. Már kezdettől fogva korcsnak tekintették s az egyik „szülőnek” a fűzfalevelű tölgyet (Quercus Phellos) vették. Ennek levelei a fűzfa leveleire hasonlítanak, miként azt már a név is jelzi. Az Egyesült-Államok nyugati részében széltében el van terjedve.

A másik „szülőt” azonban eddig minden kétséget kizárólag nem tudták megállapítani. Ennek végérvényes meghatározását tüzte ki Mac Dougall maga elé feladatul.

E czélból egy és ugyanolyan Bartram tölgynek 75 makkját ültette el az 1905. évben a new-yorki botanikai kert szaporító házaiban s ezekből 55 növényt kapott. Ezek némelyike a Quercus Phellos növendékalakjához hasonlitottak, mások viszont a vörös tölgyhöz (Quercus Rubra), mely ugyancsak az Egyesült-Államokban kiterjedt erdőségeket alkot és cserző anyagot tartalmazó kérge miatt nagyon becses. A többiek a kettő között állónak bizonyultak.

Ezzel tényleg be van bizonyitva, hogy a vörös tölgy a régóta sikertelenül keresett másik „szülő” s hogy ennek a fűzfalevelű tölgygyel való keresztezése hozta létre a Bartram-tölgyet.

A közölt képen az emlitett Bartram-tölgy növendékből egy sorozat látható s mindegyik növendék alatt ugyanannak egy levele a könnyebb felismerhetőség kedvéért. Az 1. számú fűzfalevélhez, tehát fűzfalevelű tölgyhöz hasonlít, a VI. számú viszont tökéletesen a vöröstölgyhöz hasonlít, a többiek (II – V) pedig a kettő között állanak.

A. Elly nyomán