A szőlő trágyázása

A szőlők trágyázásának szükségességéről fontos dolgokat közöl a „Magyar Földmíves” czimű lap legutóbbi számának egyik czikke. 

Alig hinnők, írja az említett czikk, hogy legyen gazda ma még az országban, a ki ne volna szentül meggyőződve arról, hogy a szőlő is csak úgy adhat jó terméseket, ha talaja rendszeresen trágyázva lesz.

Nem az a feladata tehát a szőlősgazdának, hogy mindig több és több szőlőt telepítsen, mert igy igen nagy tőkebefektetésre, s rendkívül nagy munkaerőre van szüksége, hanem oda kell törekednie, hogy meglevő szőlőtalaját mennél jobb trágyaerőbe hozza, minél jobban megművelje, s így meglevő szőlőjében minél nagyobb terméseket érjen el. 

A szőlőterületek trágyaerejét azonban az eddig szokásos trágyázási módok segélyével – egyes kivételes esetektől eltekintve – nem hogy fokozni de fentartani sem lehet. 

Ezideig jóformán kizárólag csak istállótrágyát használtak a szőlősgazdák – ha egyáltalán trágyáztak – s ez kétségen kívül nagyon jó szőlőtrágya, bár ennek is lehet hatását a műtrágyák együttes alkalmazása által jelentékenyen fokozni. Az istállótrágyából azonban a szőlő rendesen csak akkor kapott, ha a szántóföldek betrágyázása után még maradt valamelyes mennyiség, a mi nagyon ritkán esett meg, s ezért még a jól kezelt szőlők talaja is többnyire szegény tápláló anyagokban.

De meg azután az istállótrágya kifuvarozása a hegyi szőlőkbe nagyon is nehézkes s nem egy helyen puttonynyal kell azt felhordanunk, a mit még akkor sem teszünk szivesen, ha áll rendelkezésünkre trágya. Nem is minden gazdának van trágyatermelő állatja, s pl. hegyalján, de más hegyekben is nagyon sok gazdának van szőlője, holott birtoka mérföldekre fekszik. 

A mi pedig a homoki szőlőket illeti, azok nagyon is dús trágyázást igényelnek, ellenkezőleg termőképességük nem lesz tartós. Homokon csak bőséges trágyázással lehet a szőlőt termésben tartani. Az újonnan rigolozott homokban megterem ugyan elég jól a szőlő, de csak néhány évig, azután vékonyodni kezd a venyige s apad a fürt, kevesebb lesz a must. Homokon csak annyit szüretelhetünk, a mennyinek megfelelő trágyát adtunk a talajnak. 

Miután pedig a homoki szőlők egymással összefüggő nagy területeket foglalnak le, miután a szőlők környékén levő szántóföldek is rendszerint homokosak, s így rendkívül sok istállótrágyát igényelnek, rendszerint lehetetlenség a szőlőket is bőséges istállótrágyával ellátni, hiszen a legtöbb esetben a szántóföldeknek sem jut elegendő.

Igy azután a homoki szőlők termőképessége lassan bár, de rendszerint csökken, a min a szőlősgazda úgy akar segíteni, hogy ujabb és ujabb területeket telepít be, nagyobb munkát, több terhet vállal magára a helyett, hogy hozzányulna a műtrágyákhoz s ezuton fokozná apadó termését ujabb tőke befektetése, ujabb munka és teher vállalása nélkül. 

A homoki szőlők nagy részénél tehát a gazda nem használhat istállótrágyát, mert nincs honnan vennie, kérdés tehát, hogy képes-e szőlőjének termőképességét istállótrágya nélkül kizárólag csak műtrágya segélyével fentartani?

Azon számos kisérlet alapján, melyeket részint az országos növénytermelési kisérleti állomás, részint magánosok végeztek, e kérdésre határozott igennel lehet felelni, vagyis tehát a homoki szőlők termőképességét kizárólag műtrágyákkal nemcsak fentartani, de fokozni is lehet. Hat holdonként igényelnek a homoki szőlők minden második évben 200 kg. szuperfoszfátot, 100 kg. 40 százalékos kálit és 80 kg. chilisalétromot. Hegyi szőlők, ha csak némi istállótrágyát kapnak, kálit és salétromot nem szükségelnek, hanem csupán 200 kg. szuperfoszfátot kat. holdanként.