Az élelmiszerek drágasága

Irta: Dr. Havass Rezső

Budapestnek szomoru hiressége, hogy a kontinensnek egyik legdrágább városa. Drága a lakás, drága az élelmezés, egyáltalán drága megélhetésünknek minden feltétele. 

De legnagyobb baj, valóságos egyiptomi csapás, az élelmicikkek drágasága, amely folyton növekszik s ma-holnap már elviselhetetlenné válik. 

Tetézi még a bajt, hogy élelmi cikkeink nagy részben rosszak is, mert amint a fővárosi vegyészeti és élelmiszervizsgáló intézet legutóbb közzétett jelentéséből láttuk, 1908-ban a forgalomba hozott élelmiszereknek egy negyedrésze hamisitott volt. 

A polgárság köréből mind sürübben és sürübben felhangzik a panasz, de a bajnak orvoslását nem tapasztaljuk. Pedig legfőbb ideje volna már, hogy a főváros hatósága ezzel a kérdéssel foglalkozzék, hiszen a fővárosi statisztikai hivatalnál beszerzett adatok valósággal megdöbbentő állapotot, a helyzetnek folytonos rosszabbodását tárják elénk. De mindenszónál világosabban beszélnek a számok. 

Igy például a következő cikkeknél

az átlagos ár 1898-tól 1909-ig emelkedett %-kal

marhahus, fartő              kgr.                                20.4
borjuhus, hátulya             „                                    28.3
borjuhus, eleje                   „                                    44.0
sertéshus, karaj                 „                                    33.9
sertéshus, oldalas             „                                    46.6
sertészsír                              „                                    40.2
csirke, sütni való párja   „                                    79.3
réce, hizott                          „                                     64.0
tej, teljes                            liter                                 20.9
főzővaj                                kgr.                                 53.4
savanyu répa                      „                                     25.7
kelkáposzta                       drb.                               225.0 

A midőn az utolsó 12 év alatt az élelmi cikkek árának ily óriási emelkedését látjuk, önkéntelenül felmerül a kérdés; mit csinál az a sok ezer és ezer család, amelynek jövedelme az utolsó 12 év alatt nem emelkedett? Tengődik, vergődik, eladósodik és sok esetben teljesen tönkre megy. 

---

Szinte halljuk az észrevételt, hogy a folytonos drágulás Európa szerte általános tünet. Igaz, mindazáltal Európa legtöbb városában az élet mégis olcsóbb mint minálunk. Például 1906-ban Berlinben 1 kilo borjuhus (hátulja) ára volt 190 fillér, mig nálunk ugyanakkor 277 fillér volt. S igy még számos példát hozhatnánk fel, de nem akarom az általános képet a számadatok sokasságával megzavarni. Tény az, hogy a mai állapot türhetetlen s a főváros hatóságának, s épp ugy az államnak a legnagyobb erélylyel és sürgősségel kell hozzá látni a baj orvoslásához. 

Ennél a kérdésnél még egy hiradásra is ráakarok mutatni, amely az utolsó napokban a sajtó utján jutott nyilvánosságra. Azt olvastam ugyanis, hogy a Budapesti állatvásárpénztár a közélelmezés javitására irányuló rendeltetésének nem felel meg. Nem tudja megakadályozni azt, hogy Magyarországból a bécsi piacra vigyék az áru javarészét s egyáltalán a közélelmezést megdrágitotta. Ha ez a hir megfelelne a valóságnak, ugy ez annálinkább sajnálatos lenne, mert a főváros a vásárpénztárban a házi kezelésnek egyik formáját valósitotta meg. 

Ezen imminens bajon csak gyors és erélyes hatósági intézkedésekkel lehet segiteni.
A rendelkezésére álló eszközökkel — a kormány közreműködését is erélyesen sürgetve a főváros hatóságának arra kell céltudatosan törekednie, hogy az élelmi cikkek folytonos drágulásának eleje vétessék, illetve, hogy az élelmi cikkek olcsóbban legyenek beszerezhetők. 

Az élelmi cikkek hamisitása ellen a legnagyobb erélylyel és szigorral kell fellépni.
Ha a Budapesti állatvásárpénztár a közélelmezés javitására irányuló rendeltetésének nem felel meg, sőt a közélelmezést megdrágitotta, ugy ezen haladéktalanul segiteni kell megfelelő intézkedések által. 

Ezek a legégetőbb tennivalók; a részletekre legközelebb még visszatérünk.