Az őszi szántásról

Manapság a gőzekeüzem és motoros talajmivelők korszakában azt kell hinnünk, hogy novemberben az országban nincsen már szántatlan tarló, az őszi szántást a tavasziak alá – a kedvező időjárás folytán – már mindenhol elvégezték és a talajmivelő eszközök jól meg érdemelt téli álmukat aluszszák. 

A téli nyugalom valóban bekövetkezett, de épen ott tért az eke leghamarább nyugalomra, a hol még szántatlan a gabonatarló és a hol nem is álmodják azt, hogy mit ér az őszi szántás, ha megadjuk azt a tavasziak alá. 

Hogy miben áll az őszi szántás haszna, az közismert, de most, hogy az időjárás enyhe még mindig van alkalom arra, hogy az, a ki nem szántott mélyen a tavasziak alá, ennek hasznáról meggyőződjék, nem kell egyébre ügyelnie, csak arra, hogy mennyivel korábban lehet az őszszel felszántott területet tavaszszal elvetni és már ez is eléggé biztatni fogja, hogy minden erejével törekedjék szántóföldjét őszszel jó mélyen felszántani.

Az őszszel szántott terület a téli csapadékot úgy felszívja mint a szivacs, a fagy is jobban elaprózza a földet és a nyers növényi tápanyagokat a gyökerek számára hozzáférhetőbbé teszi, ennek következtében szintén nagyobb lesz a termés. Tavaszszal a mélyen szántott föld területe gyorsabban szikkad, a szántatlan föld ellenben nem veszi magába a vizet és nemcsak, hogy két-három héttel később szántható, hanem szalonna szántás esik benne, a minek a belé vetett növény termésében adjuk meg az árát. 

Ilyen földön nemcsak az lesz a baj, hogy késői lesz a vetés, hanem az is, hogy kevesebb lesz a konzervált nedvesség és így a nálunk gyakori tavaszi szárazság káros hatása ennek folytán gyakran katasztrófaszerűen érvényre jut, az őszszel szántott területeken ellenben elég jól kibírja azt a vetés. 

Tapasztalhattuk ezt két-három év előtt, a mikor a tavaszi árpa javarészben a sörárpa vidékeken a májustól aratásig tartó szárazságtól szenvedett. Ott, a hol czukorrépa alá mélyített és azonkívül őszszel szántott földbe került az árpa, ezen szárazság ellenére is jó termést szolgáltatott, de láttam ugyanakkor Nógrádban olyan árpavetést, melyet tavaszszal szántott, különben jó erejű földbe vetettek ez bizony a szárazság folytán kalászát is alig vetette ki. 

Ezért nem lehet eléggé hangoztatni az őszi szántás rendkívüli hasznát, de ezzel kapcsolatosan más kérdések is merülnek fel. 

Az kétségtelen, hogy minél mélyebben végezzük az őszi szántást, annál jobb, feltéve, hogy nem egyszerre, hanem fokozatosan mélyítünk, úgy, hogy egyszerre sok vad földet ne hozzunk felszínre, de van ezen kérdésnek más oldala is. 

Minél mélyebben szántunk, annál nagyobb talajréteget vonunk kultúra alá és e tekintetben majdnem mindegy, hogy újabb területszerzéssel nagyobbítjuk-e a meglévőt vagy lefelé hatolva gyarapítjuk a szántóföldünket, ennek azonban természetes következménye, hogy több trágyára is van szükségünk. 

Ezt azok a gazdák, a kik a legutóbbi száraz évek tapasztalatai következtében a gőzeke mívelésre tértek át feltéve, hogy már több évi ilyen tapasztalataik vannak, leginkább bizonyíthatják. Trágyája van mindegyik gazdaságnak, de elegendő jóformán senkinek, ha már most a mélymívelés folytán fokozódik a trágyaszükséglet, sokat segíthetünk a hiányon műtrágyákkal is, de részben azért segíthetünk a bajon más módon is. 

Ez a talaj mélymívelése altalaj porhanyítással kapcsolatosan. Ha a földet átlag 30 cm. mélyen átforgatjuk, akkor az eddigi 15-20 cm. mélyen áttrágyázott talajréteg olyan mélyre kerül, hogy ott a benne levő növényi tápanyagok kevés levegőhöz jutnak és így nem képesek olyan vegyületekké átváltoztatni, hogy a növények gyökerei azokat kihasználhassák. A talaj nitrogén készletét gyarapító baktériumok is inkább a felső talajrétegben fejtik ki teljes mértékben tevékenységüket, azért ezeket is tönkre tesszük, ha a talaj felső rétegét nagyon mélyen forgatjuk alá. 

Hogy a mélyen átforgatott trágya nem válik a növény hasznára, arról könnyen meggyőződhetünk, mert az ilyen trágyát elszenesedve évek múlva is megtalálhatjuk a talaj alsó rétegeiben, lényegében változatlanul, azért különösen trágyában szűkölködő gazdaságokban csak úgy lehet helyénvaló a mélymívelés, ha azt nem teljes talaj átforgatással, hanem gyengén mélyítve altalaj porhanyítással kapcsolatosan végezzük. 
Ilyen módon biztosíthatjuk a mélymívelés összes előnyeit és pedig a talaj alsóbb rétegeinek kihasználásával kapcsolatban a téli csapadék konzerválását, a nélkül, hogy a trágyában adott növényi tápanyagokkal pazarlást üznénk, azért legjobb, ha a mélymívelést nem teljesen talajátforgatással, hanem 20-25 cm.-en túl altalaj porhanyítással végezzük. Ilyen formájában a mélymívelést nagyon érdemes fel használni, mert az eljárás haszna nemcsak a nagyobb termésben, hanem abban is kifejezésre jut, hogy az időjárás viszontagságait a vetés ilyen mélyen mívelt talajban kevésbé sinyli meg.