A biczikli a biróság előtt

Dósa Ferencz budapest ügyvéd, a kerékpárkereskedők és kerékpárosok kedvelt jogtanácsosa, minap
egy sportférfiakból álló társaságban érdekes jogi esetet beszélt el, melyet lapunk egyik barátja sietett írásba foglalni, hogy arra, mint minden kerékpárost érdeklő, felette tanulságos esetre a „Kerékpár-Sport”-ban felhivja sporttársai figyelmét.

Jeles sport jogászunk igy adta elő az esetet:
„Egyik felem a következő ügygyel fordult hozzám: Ő – ugymond – biczikli turáról jött és vacsorázni betért a Lippert-féle köruti vendéglőbe, a hol a bicziklijét átadta az üdvözlésére siető vendéglősnek, aki azt a legközelebbi pinczérnek adta tovább, hogy helyezze el az udvaron. rövid vacsora után keresi a bicziklijét, de annak csak hült helye volt – ellopták.
A vendéglős hallani sem akart kártéritésről.

A rendőrség a nyomozást meginditotta a biczikli tehát elveszett örökre.
Bepereltem a vendéglőst a budapesti VII. ker. kir. járásbiróságnál a bicziklinek természetben való kiadása, illetve 260 korona megfizetése iránt azon az alapon, hogy ügyfelem a bicziklit neki adta át megőrzés végett és azt felszólitás daczára vissza nem adta.

A tárgyaláson a vendéglős tagadta, mintha a bicziklit megőrzés végett átvette volna; beismeri, hogy ő mindössze annyit tett, hogy a legközelebbi pinczérnek intett, hogy a belépő vendégnek mutasson helyet az udvaron a kerékpár elhelyezésére; ebből pedig kártéritési kötelezettsége még nem keletkezik.

Ügyfelemnek két rokona tanusitotta, hogy a vendéglős maga vette át a bicziklit és maga vezette ki az udvar felé. A vendéglős két pinczére pedig azt tanusitotta, hogy a vendéglős bizony hozzá se nyult a kerékpárhoz; hanem mialatt az a vendégtől át akarta venni, az alatt a söntésben levő kocsisa átvette a bicziklit a vendég kezéből és kivezette az udvarra.

Ily merőben ellentétes vallomások mellett a biróság egyik tanunak sem adott hitelt, hanem magukat a feleket hallgatta ki eskü alatt. Mindkét fél most is fentartotta ellentétes álláspontját. Minthogy felperes tartozott bizonyitani, a biroság a perrendtartás értelmében alperest bocsátotta esküre és ezzel egyelőre eldőlt a per sorsa.

A biróság a felperest kártéritési igényével elutasitotta és 105 korona perköltség fizetésében elmarasztalta a következő indokokból:
Az a körülmény, hogy felperes kerékpárját alperes vendéglőjébe magával vitte és ott elhelyezte, anélkül, hogy alperesnek vagy az alperes által e czélra megbizott személynek megőrzés végett átadta volta, nem kötelezheti alperest arra, hogy a kérdéses kerékpár elveszése esetére felelősséggel tartoznék azért is, mert a kerékpár nem oly ingó dolog, melyet a vendég rendes körülmények között (kalap, felső ruha) magával visz és igy a kerékpárnál épp ugy, mint egyéb külön, nem rendesen magával viendő ingóknál, szükséges, hogy az megőrzés végett külön átadassék.

---

Fellebbeztem.
Daczára annak, hogy a bizonyitás részemről nem sikerült és igy tisztában voltam fellebbezésem sorsa felől, fellebbeztem, mert felsőbirósági elvi határozatot akartam vele provokálni.
A fellebbezési tárgyaláson a bizonyitásra vonatkozó érvelésen kivül kifejtettem, hogy a kerékpár óriási módon való elterjedése folytán ma már nem képez többé luxus tárgyat, sem egzotikus dolgot, hanem az egy hasznos és komoly közlekedési eszköz, melyre annak, aki használja, ép ugy szüksége van, mint a kalapra, vagy az esernyőre.

A kerékpár hygiénikus szempontból is méltán megérdemli a birói oltalmat. A vendéglős igenis vigyázzon az én kerékpáromra, amint a korcsmájába kerékpárommal belépek, ha az én költekezésemre reflektál. Gondoskodjék elzárható biztos helyiségről is, ahová azt elhelyezhetem, de mindig az ő felelőssége alatt.

Megforditva, ha a korcsmáros látja, hogy kerékpárral jelenek meg üzletében és ha ő nem akarja a felelősséget magára vállalni, ugy ő jelentse ki a vendég előtt, hogy minden felelősséget magáról elhárit. Ha ily kijelentés után is elvész a kerékpárom, az csak a magam mulasztásának a következménye lesz és a korcsmárost vagyoni felelősség nem terheli.

Mindez nem használt! A fellebbezési biróság (budapesti kir. törvényszék Barthodeiszky kir. táblabiró elnöklete alatt 1899.  I. D. 68) indokainál fogva helybenhagyta az elutasitó ítéletet.

Ebből a tanulság ez:
A kerékpár elvesztése esetében a korcsmáros, kávés, szállodás csakis akkor felelős
1. ha a kerékpáros a kerékpárt a korcsmárosnak személyesen átadja, azzal a határozott kijelentéssel, hogy azt őrizze meg, és ha ezt jóváhagyólag tudomásul veszi és a kerékpárt átveszi vagy ember által átvéteti;
2. ha a korcsmáros a kerékpárok megőrzésére külön embert alkalmaz és a kerékpárt ennek adják át.
Minden más esetben a korcsmárost vagyoni felelősség nem terheli; tehát a pinczérnek, vagy egyéb alkalmazottnak átadott kerékpárért sem, ha ez a kerékpárok átvételére és megőrzésére a gazdájától külön megbizást nem kapott.

Ezt a kényelmes jogi helyzetet a korcsmárosok meg nem érdemlik, mert ha nekik jól esik a hozzájuk tömegesen ellátogató kerékpárosok költekezése, ugy rendezzenek be megfelelő helyiségeket vagy gondoskodjanak a kerékpárok biztos elhelyezéséről és megőrzéséről, vagy pedig hidessék üzletükben olvasható módon, hogy a kerékpárért szavatosságot el nem vállalnak. Akkor a kerékpároson mulik, hogy oly helyiségbe menjen-e, ahol maga a korcsmáros sem mer jótállást vállalni rendes vendégei becsületessége iránt.