Upsala

Akkor, mikor a tudós világ figyelme Linné Károly születésének kétszázados évfordulója alkalmából Upsala felé irányul – lelkem előtt megelevenedik Svédország képe, mely nemcsak természeti szépségeivel, de a kulturában való előrehaladottságával is lebilincselt.

Ebben a Skandináv-félszigeten levő királyságban sem az éghajlat, sem a talaj nem kedvező a földmivelésre, de kedvező a szellemi élet fejlődésére, mely már is irigylésreméltó sikereket tud felmutatni. A siker azonban nemcsak abban van, hogy ebben az országban a lakosok jóformán csak egy vallásnak a hívei s nemzetiségi törekvésekkel sem kell küzdeniök s hogy ilyformán életerejük nem emésztődik fel vallási, társadalmi vagy egyéb viszálykodásban, mi mellett bőven marad idejük a kultúra izmosabb ápolására és fejlesztésére, hanem inkább abban, hogy a nép józan, vallásos és mérsékletes, mely tulajdonságok szerencsésen öröklődnek apáról-fiúra.

Ez a tisztességes hagyomány az, mely talizmánja az ország fenmaradásának, alapja minden haladásnak. A kinek lába csak egyszer is érintette a svéd földet, mindjárt első tekintetre megérezte, hogy a kultúra földjén mozog. A legegyszerűbb emberek is illem- és kötelességtudók s arról, hogy hányan tudnak írni és olvasni, már aligha vezetnek kimutatást, mert a szellemileg fogyatékosokat kivéve, nem igen hiszem, hogy volna ott írástudatlan.

Ezt pedig tapasztalásból állíthatom, mert bementem egy szegényes kinézésű házba, hol épen egyszerű lappok voltak s az egyik legigénytelenebb kinézésű lapp arra a kérdésemre, hogy tud-e írni, elkérte czeruzámat s zsebkönyvembe ilykép írta be nevét:

Nejla Macka Clren.

A próba fényesen sikerült s több kisérletet már nem is tettem.
Azt sem felejtsem el, hogy nemcsak szóval, de valóságban is mint virágoznak ott a mértékletességi egyesületek s hiszem, lesz is sikere épen folyó évben ott tartandó alkoholellenes kongresszusnak. Azt meg épen nem fogom elfelejteni soha, hogy a közönségnek nagyon kevés baja van a rendőrséggel s a rendőrségnek a közönséggel, mert jóformán mindenki a legéberebb őre nemcsak a saját, de a szomszédja tulajdonának s vallásos lelkülete, de meg belenevelt érzülete is tiltakozik az ellen, hogy az is az övé lehessen, a mi a másé.

Boldog ország ez s szerencsés, mert könnyen fejlődhetik itt a tudomány, virágozhatik a művészet s hódító körutat tehetnek innen a találmányok és felfedezések. Ez magyarázza meg azt, hogy már az egyik svéd városban, Upsalában, melynek alig van több huszezer lakosnál, már 1477-ben volt tudományegyetem s ezen tanította Linné Károly hírneves természettudós, kinek e hó 23-án az egész művelt világon ünnepelték születésének kétszáz éves emlékét.

Vonzott a vágy, hogy a világ ezen egyik legrégibb egyetemét megtekintsem. Az egyetem újonnan épült szép köralakú épületben van elhelyezve, tágas tantermekkel, tanácskozó szobákkal és egy fényes aulával, melyben az ünnepségeket tartják. A falakat mindenütt díszes keretben olajfestményű arczképek díszítik, köztük a Linne-é s az úgynevezett braziliai nagybácsié, ki temérdek vagyont hagyott az egyetemre.

Úgy értesültem, hogy az egyetem jótékony alapítványoknak annyira bőviben van, hogy szükségleteit fényesen tudja fedezni s nem szorul a svéd kormány támogatására semmiben. Általában gyakran és szívesen hallottam Svédországban mindenütt a közművelődés terén egyesek áldozatkészségét, melylyel aztán könynyen tudnak minden akadályt legyőzni.

De az jó öreg tisztviselő, ki a rektori irodából kalauzolt, azt is lemondotta, hogy a több mint ezer hallgatónak csak a nyári félévben kedves az előadás, mert télen egész nap lámpa mellett kell dolgozniok; ennek ellenére is szép eredményeket érnek el ugy a teologiai, jogi, orvosi és bölcsészeti karon, mely utóbbi a természet- és mennyiségtudományokra is kiterjed.

Az egyetem régi épületében – mely a bolognai mintájára épült – a zoologiai múzeum van elhelyezve. Az új egyetem közvetlen szomszédságában hatalmas könyvtárban sokan dolgoznak a fehér sipkás „Studenter” közül, kiknek egyike úgy örvendett, mikor megtudta, hogy „Alexander Petőfi” hazájából való vagyok. A köztük Luther és Melanchton kéziratai. Majd egy 1487-ből való upsalai misekönyv, ind és héber kéziratok külön szekrényekben őriztetnek.

Ha meggondoljuk, hogy e város alig két órányira van Stockholmból, hol szintén vannak főiskolák, úgy bámulnunk kell nemcsak azt, hogy a svéd területen két órányi távolságra is tudnak virulni egyetemek, hanem azt is, hogy ilyen egyetemen a régi a hagyományokat is tudják ápolni. Igen közel az egyetemhez góth ízléses szép nagy templomot csodáltunk, melyben az egytemet alapított érsek, de régi királyok hamvai is nyugodnak.

Íme ismét a kegyelet ápolása! Az egyetem közelében annak alapítója aluszsza örök álmát.
Ez a kegyelet virraszt most is Svédországban, midőn ünnepli az upsalai egyetem legkiválóbb tanárának, Linnének, a hírneves természettudósnak születése napja kétszázados évfordulóját. De az upsalai egyetem ez alkalommal bizonyára gondolni fog Linné fiára is, ki ugyanezzen egyetemen apja tanszékén tanított s a ki Upsalában van eltemetve is.

Áldott ország ez, mely nagyjait nemcsak tiszteli, de ha kell, áldozni is tud azok emlékének!
Dr. Gopcsa László.