A fajok állandóságában való hit, mely azt vallotta, hogy az állati és növényi fajok kezdettől fogva mint ilyenek léteznek, nem módosulnak és egymástól elszigeteltek s hogy új fajok csak hosszú időközben, katasztróphaszerűleg és új teremtés útján keletkeznek, ma már a multnak emlékei közé tartozik.
Alapjában megrendítette a mult század első évében Lamarck az ő alkalmazkodási elméletével, utána pedig mindenek fölött Darwin bizonyította be minden kétséget kizáró módon, hogy a fajok folytonos átalakulásban vannak s hogy ma is keletkeznek folytonosan új fajok. Eltérők lehetnek a felfogások azt illetőleg, hogy erre a folytonos átalakulásra és fejlődésre minő befolyással van a Darwin-féle természetes kiválogatódás és az életért folytatott küzdelem s mennyiben szerepel ebben az irányban a de Vries-féle újabb elmélet értelmében a protoplasmában rejlő életerő mint önálló indító ok, a fajok átalakulásának és újak fejlődésének lehetősége azonban semmi kétséget sem szenvedhet többé.
Ez az átalakulás azonban, mai hitünk szerint, mindig fokozatos. Új fajok csak már meglévők bizonyos tulajdonságainak módosulása folytán jönnek létre; rendszerint átmeneti fajok, melyek közeli rokonsága azokkal, melyekből keletkeztek, jól felismerhető.
A bacterium-fajok elhatárolása, rendkívül egyszerű szerkezetű, egysejtű lényekről lévén szó, melyek alakja csak nagyon szűk határok között módosul, nagy nehézségekbe ütközik.
Az ebben az irányban fenforgó nehézségeket eléggé illusztrálja pl. az a még most sem végelegesen eldöntött vita, mely az emberi és az állati gümőkórt okozó bacillusok faji azonossága, vagy pedig különállósága körül néhány év előtt megindult.
Méltó feltünést kelt tehát Dunbar-nak, a hamburgi egészségtani intézet igazgatójának legutóbb megjelent munkája (1), melyben tizenegy éven keresztül folytatott buvárkodásának eredményeképpen azt a nézetet vallja, hogy ugyanegy algának sejtjeiből bacteriumok (kokkusok, bacillusok, spirillumok), erjesztő gombák és penészgombák (penicillium, oidium, uredo) keletkezhetnek.
Tudatában lévén annak, hogy ez az állítása határozott ellentétben van az összes eddigi ismeretekkel, munkájában részletesen ismerteti vizsgálatainak menetét s egyben azoknak a mikroskopos leleteknek egy részét is közli rajzokban, melyek felfogásának helyességét igazolni vannak hivatva. Ellenőrző vizsgálatok bizonyára rövid idő mulva ki fogják deríteni, hogy a merőben új tan mennyiben, illetve mily részében állhatja meg helyét s hogy a kisérletek gondos berendezésének ellenére is nem egészben téves-e?
A szerző nézete szerint minden algasejtből bármilyen tetszésszerinti bacteriumalak, még pedig az eddig ismertetteken kívül más, eddig még nem közölt módon is fejlődhetik, de nem hiszi, hogy minden algasejtből minden bacteriumfaj keletkezhetnék. A fajok meghatározásától tartózkodik, de nem tartja lehetetlennek, hogy bizonyos körülmények között az algasejtek betegségeket okozó bacteriumfajokat is termelhetnek.
Lehetségesnek tartja nevezetesen, hogy vannak mérgező hatású algák is s hogy ilyenekből azután bizonyos feltételek alatt, nevezetesen az állati test belsejében, szintén mérgező hatású, vagyis betegségeket okozó bacteriumok keletkezhetnek. Így pl. az ember testében az algasejtből az ázsiai cholera vagy a hastyphus, továbbá ugyanegy alga sejteiből az ember testében az emberi, a szarvasmarha testében az állati tubercolosis okozói származhatnak!
Merészebbnél-merészebb következtetések! Ha közülök az utóbbiak helyesen volnának, akkor le kellene mondanunk a járványok ellen való sikeres védekezés lehetőségéről. Egészen czéltalan volna a betegségek okozóit erélyes fertőtlenítő eljárásokkal megsemmisíteni, mert hiszen ilyeneket az ember és az állat a testébe véletlenül bejutott algákból folyton maga termelné és juttatná a külvilágba, hogy újból és újból új járványokat idézzenek elő.
Szerencsére a modern hygiene, mely a ragályok megsemmisítésére irányuló czéltudatos eljárásokat az indiai pestist, az ázsiai cholerát, a leprát és több veszedelmes állati betegséget nagy földterületekről egészen eltüntetett és mely a tubercolosis ellen is a siker biztató reményével küzdelmet folytat, meggyőző módon beigazolta, hogy az illető betegségek okozói önálló fajok, melyek csak egymásból fejlődnek és szaporodnak, de nem keletkeznek újból és újból mindenütt előforduló más elemi szervezetek sejtjeiből.
A szerzőt kétségkívül elragadta az élénk képzelőtehetsége s ha ennek a többi következtetések levonásánál is hasonló szerepe volt, akkor rövid idő mulva be fog bizonyulni, hogy az alsórendű gombák keletkezésére vonatkozó egész elmélete nem egyéb – tudományos tévedésnél.
