Egy magyar mérnök sikere külföldön
Az antwerpeni vasúti pályaházat ez év folyamán át kellett helyezni egy másik helyre. Az áthelyezést az tette szükségessé, hogy magát a vasúti pályát is átalakitották és a sinek irányát is megváltoztatták.
Vagy egy uj pályaházat kellett tehát épiteni, vagy a régit kellett valamivel felemelni, aztán kissé megfordítani és tovább vinni. Ez utóbbira határozták el magokat, s a kivitelt egy magyar mérnökre, Weiss Henrikre bizták.
Az igen érdekes munkálatról nehány fényképet küldtek be hozzánk, s egyszersmind egy Müller Hahn György tollából eredő leirást, mely a Berlinben megjeleő „Vossichte Zeitung” napilapban jelent meg, s melynek itt adjuk forditását.
„Antwerpen jelenleg csodának szinhelye. Néhány héttel ezelőtt az ottani „Dam” állomás kalandos détába kezdett. Kénytelen-kelletlen ott kellett hagynia eddigi helyét és új helyre vándorolnia. Ilyen dolog sem látható mindennap!
Érthető érdeklődéssel szemléltem a merész művet szakképzett vezetőmmel, Weiss Henrik magyar mérnökkel, a ki a vállalatot vezeti. Be kell vallanom,hogy várakozásomat felülmulta. Ez nem volt – mint én gondoltam – egy kis házacska, a mely itt elvándorol, hanem egy nagyon tekintélyes épület,nem kevesebb,mint 600 négyszögméter területű és 20 méter magasságú.
Az épülettel együtt emelték fel és tolták el a 172 négyszögméteres üvegtetőt is. Hogy ezt a körülbelül 3000 tonna súlyú házat,melyet a Hollandia felé fejlődő vonatkösszeköttetés miatt át kellett helyezni, az alapfalaitól elválaszthassák, 6000 tonna erőre volt szükség. Hogy ez az érdekes vállalkozás hogyan haladt előre, nem nagyon nehezen érthető a laikusnak sem, sőt talán állíthatnám,meglepően egyszerű.
Csakhogy az illetőnek, a ki egy ilyen feladatot meg akar oldani, Kolumbus okosságával kell birnia, a ki fel tudta a tojást hegyére állitani. Az első, a mit tettek, hogy széles, három méter mélységű árkot ástak az épület körül és így az alapfalakat hozzáférhetővé tették.
Azután ezeket az alapfalakat 50 centimétertől egy méternyi távolságban átszakitották és pedig oly módon, hogy a nyilások a szemben levő oldalakon egymásnak megfeleltek és óriási négyélű tölgyfagerendákkal össze lehetett őket kötni. Ilyen módon egy kocsifélét létesitettek, melyen az épületet, a mint az alapfalaktól elszakitották, tovább lehetett mozgatni.
Most következett a háznak erős alapfalaitól való elválasztása. Hogy a feladatnak ezt a talán legnehezebb részét megoldják, kicsiny pneumatikus fúrók segélyével nagyszámu kis lyukakat fúrtak, egyiket a másik mellett, úgy, hogy az alapfalak teljesen át voltak lyukgatva. Ezzel a pályaudvar fölemeléséhez minden elő volt készitve.
Ez 320 különösen szerkesztett hatalmas csavarral nemt végbe: a csavarokat a tölgyfa-keresztgerendák alatt állitották föl úgy, hogy fölfelé hassanak. Ezeket a csavarokat 160 munkásnak, a vezető mérnök meghatározott vezényletére egyszerre és egyformán kellett meghúzni.
Midőn az egész műnek ehhez a válságos részéhez jutottak, kitünt, hogy a munkások közül egyiknek sincs bátorsága a csavarokkal dolgozni. Különösen azok, kiknek az épület belső részén kellett volna a csavarokat meghúzni, kijelentették, hogy ők nemvégzik ezt a munkát, ha ezer frankot kapnának is érte.
Csak midőn a vezető mérnökmaga is bement a pinczehelyiségbe, hogy innen adja meg a jelt a csavarok működésbe hozatalára, a munkások aggodalmaskodása megszünt és hozzáfogtak a veszedelmes munkához.
Minden úgy ment, a hogy kivánták; az épület három óra alatt elvált alapfalaitól. Az erős tölgyfa-gerendákból hamar alapot épitettek és az épületet sinekre és aczélhengerekre helyezték. A munka legnehezebb része szerencsésen meg volt oldva és az 1.60 méter emelést hat munkanap alatt befejezték.
Azután az épületet 14, a hátrészen alkalmazott, egyidejüleg működő csavarral lassan előre mozgatták. Az út, melyet naponta megtett, az időjárástól függött, - esőben pihenésre volt itélve, - átlag mégis 2-3 métert tett ki.
Most már az épület helyén van, összesen 33 méternyi utat tett meg és e közben 3 és fél foknyira el is forditották előbbeni tengelyéből, hogy az új vasúti vágányokkal párhuzamosan álljon.
Legnevezetesebb ennél a vándorló háznál az a körülmény, hogy a felső emeletek berendezéséből semmit sem távolítottak el. Weiss vezető mérnök négy hónap óta az első emeleten szépen berendezett öt szobában lakik. Szakácsnéja gázkályhán főz és a házban levő gáz- és vízvezeték sohasem működött jobban, mint a vándorlás idejében.
A merész vállalkozás természetesen általános érdeklődést kelt. A belga trónörökösön kívül Margherita az özvegy olasz királyné is meglátogatta a vándorló házat és vele is haladt egy darabig. Nagyon tetszett neki a dolog és azt a megjegyzést tette, hogy mindenféle közlekedési eszközön, még léghajón is utazott már elégszer, de épületben még soha.
