A turistaság

Korunk egyik legnagyobb áldása a társadalomnak az egészségért felvett közös küzdelme. A turistaság első sorban az egészségnek, a test és lélek higienéjének tesz nagy szolgálatot.

Nincs életkor – a zsenge gyermektől az aggig – melyben a szabadban, a tiszta levegőben való tartózkodás, mozgás a szervezetre éltető erősítő hatással ne lenne. Ezért sürgeti a modern pedagógia, hogy már a kis iskolás gyermekek minél gyakrabban, minél rendszeresebben ránduljanak ki, vitessenek ki a testet felfrissítő, szivet-lelket nemesítő szabad természetbe.

Ezért hódít a művelt nemzeteknél mind szélesebb körben s nagyobb arányokban az iskolai turistaság, mint egyfelől az önállóság – és akaraterőfejlesztésnek, a jellemképzésnek megbecsülhetetlen eszköze. A kerékpározás, e magasabb korban is üzhető sport, fokozza a szív és tüdő műküdését, gyorsítja az anyagcserét s pirosabbra festve vérünket, élénkiti annak elválasztó képességét, így testi ruganyosságunk visszaadásával ébrentartja szellemi rugékonyságunkat is.

A turistaság előmozdítja a társadalmi békét, felkelti az összetartozottság érzetét. Régebben a hegyláncok, gerincek, szakadékok, folyóvizek elszigetelő határt alkottak országok, nemzetek, népek között, ma e pontok a világ művelt társadalmának találkozó helyei, hol a közös vágy, közös küzdés a kitűzött czél elérésében, majdan a közös öröm, közös kedvtelés a természet jelenségeinek szemléletén az embereket közelebb hozza egymáshoz, a természeti erők harmonikus együttmüködése visszhangot keltve az ember lelkületében, barátkozóvá, közlékenynyé teszi s a kölcsönös megismerésre, megbecsülésre vezet.

A turistaság hasznot hajt a tudománynak, nevezetesen a földrajzi és természettudományi ismeretek terjesztésének és gyarapodásának.
A turistaság fejleszti, érleli a hazaszeretetet. Hiszen csak azt szeretjük igazán, csak azt vallhatjuk magunkénak, a mit ismerünk. Feltárva hazánk természeti szépségeit, minél többször keressük fel azokat, minél több kedves benyomással gazdagodva térünk onnan vissza, e benyomások mind megannyi ujabb kapocs, mely szivünket a hazához köti.

Vándorlásaink, barangolásaink közben megismerve hazánk népeinek ős szokásaival, hagyományaival, eredeti jellemvonásaival, - érdeklődésünk felkeltével, felébred vonzódásunk honfitársaink iránt. És nem szállhatja-e meg ifjainkat, igaz nemzeti érzés ihlete váromladékaink, történelmi műemlékeink szemléletekor, midőn ez emlékek legélénkebb szószólói a magyar nemzet páratlan haza- és szabadságszeretetének. Gyakoroljuk tehát már ez okból is a turistaságot, hogy lehessünk itthon, igazán itthon e hazában.