Huszadik század - történelem jelenidőben

Mikor a király pontban öt órakor helyet foglal az íróasztalnál, odakint, a díszes előszobában, már várják a parancsait a szolgálatban levő udvari emberek.

A bécsi Burgban készült eredeti fényképfelvételünk érdekesen mutatja, hogy milyen ilyenkor a képe ennek az előszobának. Elől a portás áll, festői egyenruhában, Napoleon-kalappal a fején és aranygombos aranyfonállal körülkigyóztatott bottal a kezében. Ez a bot az ő hatalmának a jelvénye. A ki elé tartja ezt a botot, annak nem szabad átlépnie a terem küszöbét.

Mellette, a díszes csillár alatt, a szolgálatban levő házitiszt áll, aranygombos és galléros frakkban, térdig érő selyemnadrágban, harisnyával és lakkczipővel a lábain. Vékony gyíklesőjéhez odaszorítja a balkezében tartott Napoleon-kalapot. A terem tulsó végén egy belső lakájt látunk, előtte pedig éppen a király dolgozószobájába indul egy másik, czifraruhás lakáj, kezében a király számára való reggelivel.

Ezt a reggelit öt órakor viszi be a lakáj a királynak, a ki már ekkor elhelyezkedett íróasztala mellett. A fatáblát, a melyen a reggeli el van helyezve, oda teszi a lakáj a király íróasztalára, azután lassu lépésben hátrálva, megáll a dolgozószoba ajtajában és várja a parancsot. A király reggelije nagyon egyszerű: tea rummal vagy tejjel, egy zsemlye, két tojás és egy szeletke sonka; vagy pedig kávé, hideg hus, egy kifli, vaj vagy méz és két tojás.

A reggelizéssel katonás gyorsasággal végez a király. Ilyenkor egy hangot sem szabad kiejteni senkinek sem odabent, sem kint. A király a legnagyobb csendben óhajtja elkölteni a reggelijét. Mikor befejezte az étkezést, int az ajtó mellett várakozó lakájnak, a ki azután elveszi és kiviszi a szobából a fatáblát az ételmaradékkal együtt.

Meg kell itt említenünk a királynak azt a jellemző tulajdonságát, hogy még az evésnél is katonás gonddal ügyel a tisztaságra és a rendre. A fatábla mindig olyan tiszta marad, a milyen volt; evés közben egyetlen csöpp tea, kávé sem ömlik rá s a megmaradt ételek is szép rendben maradtak rajta. A király nem szeret turkálni az eledelben; mindenből nagy gonddal csak annyit eszik meg, a mennyit előre megszabott a reggelizés megkezdésekor.

Alig teszi ki a lábát a dolgozószobából az ételhordó lakáj, megkezdődik itt a mindennapi munka. A király megnyomja a villamos csengő gombját, jelt adva ezzel a szolgálattevő tisztnek, hogy vigye be hozzá a megtekintésre váró iratokat.

A szolgálatban levő tiszt megjelenik a dolgozószobában, megáll a király íróasztala mögött, azután katonás rövidséggel megteszi a jelentést, majd a nála levő táskából átnyujtja a királynak a megtekintésre váró iratokat.

A király átolvassa az iratokat, mialatt a tiszt mozdulatlanul áll mögötte. (Eredeti fényképfelvétel nyomán készült képünkön mutatjuk be a királyt a dolgozó szobájában.) Az átolvasás után visszaadja a király az iratokat a tisztnek, a ki azután elhagyja a szobát.

Most következnek a kabinetiroda és a katonai iroda főnökeinek jelentései. Egyébként bemennek a király dolgozószobájába s jelentést tesznek a folyóügyekről és átveszik a király parancsait. A kihallgatás után visszatérnek a maguk irodáiba és nyomban megteszik az intézkedéseket a parancsok teljesítése végett.

Különösen a katonai iroda főnökének van fontos szerepe a király körül. A király – mint tudjuk – a legfelsőbb hadura az osztrák-magyar hadseregnek s minden katonai ügyre kiterjed a figyelme. A katonai irodában futnak össze az összes katonai ügyek szálai.

Nem csoda, ha rendkívül fontos szerepe van a katonai iroda főnökének, Bolfras táborszernagynak, a ki egyuttal főhadsegéde a királynak. Az egyik képünkön bemutatjuk Bolras táborszernagyot, a mint éppen az íróasztalnál ül egy katonai akta olvasásába mélyedve.

Előtte áll a király környezetének másik nevezetes alakja, a király állandó kísérője, gróf Paar tábornok, a darabont-testőrkapitány. Hatalmas termetű ember habár tul van már a hatvanadik évén, ma is fiatalos erővel teljesíti a kötelességét.

A király naponta kihallgatáson szokta fogadni gróf Paart is, a ki átveszi tőle a parancsait. Mikor a kabinetiroda, a katonai iroda főnökeinek kihallgatása befejeződött s az uralkodó ismét egyedül marad a dolgozószobájában, nyolcz vagy negyedkilencz órára jár már az idő.

A királyt kissé lefárasztották a tárgyalások, a melyek nagy figyelmet kivánnak. Sok fontos ügyről kell helyes ítéletet mondania ilyenkor.

Most már azt hihetnők, hogy a király befejezte a munkáját és elhagyhatja a dolgozószobáját, hogy valami szórakozásban keressen üdülést. Csalódunk. A királyra még sok munka vár a délelőtt folyamán. Alig egy negyed órája maradt a pihenésre, mert kilencz órakor megkezdődnek a rendes kihallgatások, a melyeknek folyamán az alattvalók járulnak eléje a maguk ügyes-bajos dolgaival.

Kilencz óráig még szabad az uralkodó s a pihenésnek ezt a rövid idejét arra használja fel, hogy rágyujtson egy havanna szivarra. De a mikor a legjobban esik neki a füstölés, egyszerre megjelenik a szobájában a szolgálattevő tiszt s jelenti, hogy megkezdődhetik az általános kihallgatás.

A király rápillant az asztalán levő órára. Kilencz óra. Hirtelen leteszi a szivart, a melyet pedig olyan szívesen szívott volna tovább. Katonás kötelességérzete és pontossága azonban nem engedi meg, hogy az ő kedvtelése miatt másoknak várakozniok kelljen.

Átmegy abba a szobába, a hol a kihallgatáson szokta fogadni az eléje járulókat. Az udvari emberek már ekkorra ott állnak a király fogadószobája előtt. Az egyik képünkön bemutatjuk ezeket az udvari embereket.

Elől egy lakáj áll szemben egy udvari tisztviselővel. Mögöttük egy hatalmas darabont-testőr áll őrt, festői egyenruhában. E helyiségből másik előszoba nyílik, a melyben egy udvari apródot látunk az ajtó mögött. A hosszu álldogálástól, ugy látszik elfáradt, mert hol az egyik, hol a másik lábára támaszkodik. Előtte egy titkos tanácsos, e mögött a Ferencz József-rendnek egyik lovagja látható, a rangjukhoz való egyenruhában.

A király íróasztala előtt állva szokás fogadni az általános kihallgatásra érkezőket. Száz meg száz kérést kell ilyenkor meghallgatnia, száz meg száz ügyet kell elbírálnia, hogy igazságot tegyen ezekben.

A jelentkezők nagy része rettenetes megzavarodik, a mikor szemtől szembe kerül a hatalmas uralkodóval. Némelyik még szóhoz sem tud jutni s rendesen magának a királynak kell bátorítania őt egy-egy jóságos szóval vagy tekintettel.

Rendesen az okoz legnagyobb gondot a király elé járulóknak, hogy mi módon kell megszólítani a felséges urat. Megmondják ugyan nekik odakint az udvari tisztek, ha esetleg nem tudná, a kihallgatáson azonban elfelejti nagy zavarában a megszólítás helyes módját.

Egy erdélyi gazda a mikor néhány évvel ezelőtt kihallgatáson volt a királynál a budai várban, ugy megzavarodott, hogy „császári és királyi felség” helyett „nagyságos király ur”-nak szólította ő felségét.

Általános kihallgatás rendesen kétszer van hetenként. Más napokon magánkihallgatást tart ő felsége; ilyenkor politikai, katonai vagy másféle méltóságokat szokott fogadni.

A kihallgatások befejezése után visszatér a király a dolgozószobájába és ott fogadja azt az embert, a ki még neki is parancsol. Ki ez a hatalmas ember, a ki még a királynak is parancsokat osztogat? Az orvos.

Dr. Kerzl, az udvari orvos minden délelőtt megjelenik a királynál és megvizsgálja az egészségi állapotát. Mindenekelőtt azt tudakolja meg, hogy volt-e ott a pácziense, a hova a nép tréfás mondása szerint még a király is gyalog jár. És ha ez a királyokkal és koldusokkal közös emberi szükséglet nem történt meg a kellő időben, az orvos nyomban hozzá lát a kuráláshoz.

Nagyon vigyáznak a király egészségére s életműködésének legcsekélyebb változását is azonnal észreveszik. A király maga is nagyon ügyel az egészségére s mindenben pontosan követi az orvos tanácsait.

Az orvos távozása után a király elhagyja a dolgozószobáját s a termeiben sétál. Fél egy órakor elkölti a második reggelit, a dezsönét. Ennek és az ebédnek étlapját már a kihallgatások megkezdése előtt beviszi hozzá egy udvari tiszt.

Az étlapon husz-huszonöt fogás van feljegyezve s ezek közül király áthúzza azokat, a melyek nincsenek ínyére; viszont aláhuzza, a melyeknek elkészítését kívánja. Annyi örömet csak megengedhet magának egy király, hogy azt egye, a mi kedvére való!

A fél egy órai dezsöné ételsora a következő: Erős husleves, egy darabka sült hus. Legjobban szereti a borju-szeletet és a borju-kotlettet. Gyakran eszik gulyáshust is, a mely kedves eledele. Ezt a második reggelit is egyedül költi el; éppen ugy mint az elsőt, fatáblán viszik be hozzá és az íróasztalára helyezik. Egy lakáj és egy udvari vadász állnak mögötte, s míg eszik, szó nélkül és gyorsan teljesítve parancsait, ha valamire szüksége volna.

A dezsöné elköltése után a király pontban egy órakor sétára indul és közben szivarra gyujt. A bécsi Burgban csak a termekben sétál, de Schönbrunnban, Budán vagy Gödöllőn a palota kertjében. A séta megkezdésekor szivarra gyujt és nagy élvezettel fujja a füstöt. Még most is szenvedélyes dohányos, habár az orvos rendeletéből mérsékelnie kellett ezt a szenvedélyét.

Fiatalabb korában a legerősebb virginia - szivarokat szívta, a melyek külön készültek számára. Tíz-tizenöt rendkívül erős virginiai-szivart is elszítt naponta, de az orvosok tanácsára lemondott azután erről a passzióról és gyöngébb szivarokat kezdett szívni.

Most a „Regalia media” nevű Uppmann-szivart kedveli, a melyiknek darabja ötvennyolcz fillér. De nagyon szereti a tizenkét filléres, közönséges Operasz-szivart is. Változatosság kedvéért gyakran gyujt rá Operaszra is.

A király zsebeiben a séta alkalmával csak egy szivartálcza és egy gyufatartó van. Pénz soha sincs nála egy fillér sem. Íme, a milliókkal bíró hatalmas uralkodó hirtelenjében nem tudna adni senkinek egy fillért sem, ha véletlenül elébe állna valaki és pénzt kérne tőle.

Sokszor megtörténik, hogy még ettől a pihenéstől is meg van fosztva a király. Ünnepségeken kell részt vennie. Nagy ünnepek alkalmával részt vesz az istentiszteleten is. Gyönyörű nagy képünkön bemutatjuk azt a pompás jelentet, a mikor a király a bécsi Szent István templomból távozik az ünnepi istentisztelet után, testőreitől az egyházi, politikai és katonai méltóságoktól körülvéve. Festői szépségű jelenet ez.

Képünk a kiváló festőnek, Gausenak eredeti rajza után készült.