A nemzeti szalon őszi tárlata

A városi embernek a nyár a holt saison, de a földmívesnek, a gazdának és a festőnek, tehát azoknak, kik legközelebbi vonatkozásban állanak a természettel, legfőbb dologidejük a nyár. A természet ingyen modell s könnyebben is megy a munka künn a virágos réten, vagy az árnyas erdőn, mint a fojtott levegőjű műteremben.A képtermes tehát rendesen őszszel a leggazdagabb, a mikor művészeink felvonúlnak nyári munkásságuk eredményével.

Annál feltünőbb, hogy a Nemzeti Szalon őszi tárlatáról a nagy művészgárdának szinte kétharmada hiányzik. Az ismert nevek közül alig találkozunk egynéhánynyal; ezek is – mint Margity Tihamér, Kézdi-Kovács László, Bruck Miksa – jórészt erkölcsi kötelességből vesznek részt a kiállításon, mint az egyesület igazgatói. A többiek, a megállapodottak, a „ beérkezettek” már elkerülik az évnek két hagyományos művészi vásárát, melynek – tapasztalat szerint – legkisebb erkölcsi siker szokott osztályrészül jutni.

Most is mintha csak véletlenűl kerültek volna a falakra a Peske Géza, Burger Lajos, Markó Ernő, Pentelei Molnár János, Thein Miksa és – hogy ott végezzük a hol kezdenünk kellett volna – a Mednyánszky munkái. Komoly, halk beszédjüket túlharsogja a fiatalok harczi lármája, mellyel a falakat ostromolják.

Az „öregek” csendes, műterem-levegőben fogant novellisztikus álmodozásába vakmerő bátorsággal ujongják bele a maguk plein-air szinfanfárjait, s a régi kiállítók – úgy látszik – nem érzik már jól magukat a szinek és vonalak e titáni lázadása közepette. Elvonúlnak tehát s új embereknek, új irányoknak engedik át a tért. Igy kerültek tulsulyba számbelileg is a Szalon őszi tárlatán a fiatalok.

A sok ígéret közül, mely hol komolynak, hol hit nélkül valónak látszik, akad olyan is, melyre az elismerésből már szép előleget is adott a közönség. Igy Vadász Miklós pompás czeruza- és tollrajzait nemcsak a magyar, de az előkelő párisi lapok is szivesen látják; Tichy Gyula is emlékezetünkben van már néhány jó grafikai munkája révén s ha az eddigi mérték szerint fejlődnek, hamarosan jó csengésüek lesznek a Littkei, Bodnár, Tibor, Márton, Kasnya, Frecskay, Kató, Zádor, Lechner s Kádár nevek is. A tehetségük megvan hozzá, csak a szorgalmuk ne ernyedjen el.

Ime a német nevelesű Kunwald Czézár esztendők szivós tanulmányának eredményével mert csak hazajönni. A fél kiállítás anyaga az ő ecsetje alól került ki. S ha gyűjteményének értéke változó is, komoly rajztudását, arczképeiben a férfias jellemző erőt, tájaiban finom természetmegfigyelését s csendéleteiben művészies izlését bizvást értékelhetjük annyira, hogy hazajövetelét, itthon való letelepedését a magyar művészet nyereségének tekinthessük.

Múzeális becsű kincse is van a kiállításnak:

Munkácsy egy arcképe, az amerikai milliomosnő: Pulitzerné arczképe, melynek végleges kidolgozását, más felfogásban, de ugyancsak a halhatatlan mestertől a milléniumi kiállításon láttuk és csodáltuk.