Sokan nagyon félnek az élve való eltemettetéstől. Meg kell vallani, hogy ez a félelem nem egészen alaptalan és indokolatlan, bár jelentőségét sokszor túlozni szokták. Az orvostudomány a fluoresceines befecskendezésben ma már olyan módszerrel rendelkezik, a melylyel a tetszhalált teljes biztonsággal meg lehet különböztetni. Igaz ugyan, hogy még csak aránylag igen kevés helyen tétetettkötelezővé a halottkémlő orvosok részére ez a fluoresceines eljárás.
De mit szóljunk a falusi állapotokról, a hol gyakran messze földön nincs orvos és a halottkémlés így teljesen laikusokra van bizva. Ezért nem egyszer lehet olvasni, hogy a halottnak vélt ember a ravatalon, vagy már a sirnál magához tért a tetszhalálból, sőt később már egészségét is visszanyerte.
Már az is, hogy az efféle esetek aránylag gyakoribbak mint sem gondolni lehetne valószinüvé teszi, hogy az élve való eltemettetés borzalma nem puszta agyrém.
Ilyen körülményekközött nagyon is fogyelemreméltó Dr. Icard marseille-i orvos könyve, a melyben biztos, laikusok által is könnyen kezelhető ésminden hanyagságot vagy elhamarkodást kizáró módot ajánl a halál megállapitására.
Orvos hiányában csak a tetem feloszlásának megindulása tekinthető a halál absolut biztos jelének. Ez a jel azonban elég késői és kétségtelen megnyilvánulásinak bevárása ellenkezik a hygiénie legelemibbkövetelményeivel. Szerencsére azonban nem kell ilyen messzire menni.
Icard doktor megállapitotta,hogy jóval előbb mintsem a feloszlás és rothadás veszedelmes módon megnyilvánulhatnának, már kénhydrogénesgázok képződnek a khalt szervezetben s ezeknek jelenléte, alklmas módon kimutatva, épp oly kétségtelen bizonyságot ad a halál valódiságáról, mint maga a feloszlás.
E kénhydrogénes gázok, melyek voltaképpen a feloszlás legkorábbi előjeleinek tekintendők, különösen a tüdőkban képződnek nagyobb mennyiségben és onnan az orr üregein keresztül szállnak el. Erre alapitja Icard doktor az ő kémlelő mószerét.
Hogy ugyanis a halál beálltáról kétséget kizáró módon megbizonyosodjunk, nem kell egyebet tenni, mint az orrüregbe vagy az orrlikak elé egydarabkát tenni az olyfajta kémlőpapirokból a melyeknek színződésével a kénhydrogen jelenlétét megállapitani szokás.
E kémlőszer működése teljesen automatikus – alkalmazása semmi különleges szakértelmet nem követel.
Leginkább ajánlható e czélra a közömbös eczetsavas ólom olyképen, hogy vele közönséges irópapirra valamit irunk vagy rajzolunk, a mely felirat vagy rajz mindaddig láthatatlan, míg a kénhydrogenes reactio elő nem hivja.
A fehér lapon megjelenő felirattal („Halál” vagy „Halott”) vagy halálfejes ábrával mintegy maga a halottvégzi önmüködőleg (automatikusan) a halottkémlést, mintegy ő maga nyilvánitja magát halottá s ennek igaolására mindjárt oly bizonyitékot is szolgáltat, a melyek minden kétséget vagy tévedést kizárnak.
(A félreértések elkerülése végett meg kell azonban jegyeznünk, hogy a szóbanforgó kénhydrogenes reactio nelép fel rögtön az élet megszünése után, hanem közepes hőmérsékletnél körülbelül csak az elsőnap vége felé vagy a második nap elején jelentkezik.)
