|
Santelli vivóakadémiája
Budapest, 1901. márczius 5. A millennáris évben rendezett nagy nemzetközi vívóversenyen tőrvívásban ő vitte el az első díjat a nagyszámban jelen volt hazai és külföldi mesterek elől. Már akkor is alkalmunk volt csodálni benne a testtartás és mozdulatok páratlan szépségét s azon hihetetlen szemmértéket, melylyel miliméternyi pontossággal ki tudja számítani, vajjon eléri e ellenfelének tőre vagy sem. Bámulatos egyszerűséggel dolgozik, de a finomság, hideg vér, melylyel a pengét kezeli, támadásainak gyorsasága, ripostjainak biztonsága elragadó.
A küzdelelem hevében sem feledkezik meg az udvariasságról s ha tehetné is hébe-korba nem védi ki az ellenfél szúrását, hogy a következő pillanatban egymásután védtelen támadásaival lepje meg a közönséget ép úgy, mint ellenfelét. Csak úgy játszik a törrel s oly finoman teszi a penge hegyét ellenfele mellére, hogy pl. Santelli néha el sem akarta hinni, hogy az az ördöngős jószág már megint hatalmas mellkasának kellő közepén akadt meg. Ez többször előfordult s szemmel láthatólag izgatottá tette Merignacot, ki aztán már nem is vívott a szokott higgadtsággal s így néha nem védte ki Santellinek mértföldes kitörésekkel vegyített támadásait. A kiváló olasz mester többször oly dühvel támadott, hogy majdnem elgázolta a fürge francziát, sőt egyszer előre is bukott, egyenesen Merignac lábaihoz, ki nagy sietséggel segítette újra talpra állítani.
Mintha Santelli hírnevét féltette volna, pedig az nem csorbulhatott, hiszen mindenki tudja, hogy Santelli mint tőrvívó nem mérkőzhetik Merignackal, mert neki a kard az eleme s a francziának nagy fölényén kívül még az is az előnye, hogy balkezes s így sokkal inkább zavarja az ellenfelet, ki ehhez nincs hozzászokva. Épen ezért szebb is volt a Merignac-Prucher assaut, mert ez utóbbi helyzetének tudatában csak arra törekedett, hogy mentül szebb vívást produkálhassanak s nem nézte azt, vajjon melyikük kap több touche-t. Az assaut-k sorrendje ez volt:
Szünet után: Kiemelendők: az Akay – Pórteleky, Nagy - Szántay, Armentani - Berti, Galante – Szarvassy, Mészáros – Orbán assaut-k, azonkívül Bartoli – Berti mérkőzése, hol Berti fhgy. fölényes nyugalma és higgadsága igen kellemesen hatott Bartoli mester vad kiáltozástól kisért művészetével szemben, mely Berti keresetlen, de annál hatásosabb vívásának még sem tudott ellenállani. Végre megemlítendő a Galante-Prucher assaut, inkább azért, mert bámulatos ügyességgel kímélte egymást a két mester, ki ha ellenfelének védetlen részét érte volna a vágás inkább útközben megállította kardját, csakhogy mentül több parade s ripost kövesse egymást lehetőleg gyors egymásutánban, mert hiszen ez a hatásos. Sajnos, hogy több volt a póz, mint a komoly. Na de azért volt taps bőven.
Igen kellemetlen hatása volt a nézőkre, hogy több vívó sehogysem akarta a kapott szúrást vagy vágást bemondani, olyannyira, hogy báró Bothmer, ki a mérkőzéseket vezette, több ízben kényszerítve volt a vívókat a pontos bemondásra figyelmeztetni. Egyáltalában kár volt az egész akadémiának kétségtelenül magas színvonalát, néhány igazán oda nem való assaut-val alacsonyabbá tenni. |