Uri czigányok

Angliában nagyon felkapták azt a jelszót hogy vissza kell térni a természethez s ez alatt nem elegáns fürdőhelyeken való tartózkodást értenek, hanem olyan kezdetleges életet, akár a czigányoké.

Kisebb társulatok állnak össze, rendesen két ekhós szekeret bérelnek, ezt zöldre festetik, az egyikben férfiak, a másikban nők foglalnak helyet, nekivágnak a nagy természetnek (nagyobbára Skóczia regényes vidékeinek) s egy-két hónapig csakugyan ugy élnek, mint a kóbor czigányok. De természetesen nem olyan piszkosan, mert ez ekhós szekerek minden kényelemmel el vannak látva.

A társaság teljesen a maga erejére és tudományára van utalva. Az urak kifényesítik a hölgyek czipőit, ragyogóra surolják a főzőedényeket, a hölgyek pedig krumplit hámoznak s főznek.

Higiénikus szempontból kitünő eredménye van ennek a nomád életnek, s különösen gyönge és ideges egyéneknél nagyon bevált.