Biharvármegye közigazgatási bizottsága elhatározta, hogy a vármegye területén, erre alkalmas utvonalakon autobusz-járatokat létesit.
A bizottság a következő utvonalakat találta az autobusz-közlekedésre alkalmasnak:
1) Nagyvárad–less–tenke–beéli-ut;
2) Nagyvárad–belényes–vaskóhi-ut;
3) Berettyóujfalu–biharszentmárton–zsáka–darvas–csökmói-ut;
4) Biharujfalu–derecske–debreczeni-ut;
5) Biharpocsaj–hosszupályi-ut;
6) Nagyvárad–biharmargittai-ut.
Az első kettő dombos jellegü, az utóbbiak pedig sik jellegü utvonalak.
Az autobusz-közlekedés megvalósitási ügyében Rozdonyi Sándor budapesti müszaki irodája kérvényt intézett Biharvármegye alispánjához, a melyben tudatja, hogy az ujitás érdekében közvetlen érintkezésbe lépett az államépitészeti hivatallal, mely az autobusz-közlekedés sikeres meginditására a következő három utvonalat jelölte ki: 1) Nagyvárad–beéli-ut, 2) Nagyvárad–vaskóhi-ut, 3) Berettyóujfalu–debreczeni-ut.
Rozdonyi mindhárom utvonalról beruházási, üzemi és jövedelmezőségi számitást készitett és ajánlkozott a fentemlitett három utvonalra a társas gépkocsik bevezetésére.
A finanszirozás kérdése Rozdonyi szerint ugy oldható meg, hogy az utvonalak mentén fekvő községek bizonyos időn belül törlesztendő kölcsönökkel járuljanak az ujitás megvalósitásához s a kölcsönök vezetését egy végrehajtó bizottságra ruházzák.
Rozdonyi már összeköttetésbe lépett a Pesti magyar kereskedelmi bankkal, a mely hajlandó minden általa véglegesitett üzletet 5 1/2 %-os kamattal finanszirozni és a kölcsönt tiz évi időtartamra 8% kamat mellett engedélyezni. E terv szerint a vállalat évi 25% tiszta hasznot hajtana. A müszaki részt a Westinghouse-czég vállalná el.
