Lakkczipő és korcsolya

Keresem a közös vonást, mely a tél két jellemző mulatságát, a tánczot és a korcsolyázást rokonná teszi. Nem oly könnyű ez, mivel az egyik a természettől elzárkozó, mesterséges melegben vigadó emberiség mesterkélt, gyakran romlott mulatozása, a másik pedig a hó, fagy daczára is a természet ölére siető, ujjongó egészség sportja.

A modern bált a jégpályával összehasonlítva, látjuk, hogy a bál, minden nyár utánzó szinessége, hangossága mellett a kopár, ködös téli tájképben ide-oda ingó korcsolyázóknál sokkal természetellenesebb látvány.

A bál a társaság reprezentatív, a korcsolyázás az egyén fesztelen önczélu mulatozása. Azok a szánalmas kisérletek, melyek mindenféle ünnepségekkel, társaságokat alkotó collonne-tánczokkal a jégpályát tánczteremmé alakítani akarják, sohse fogják ennek a mulatozásnak a lényegét megváltoztatni.

A művészi korcsolyázás ugyanis olyan, mint a jó olvasmány, az asszubor, vagy melankolikus szerelmeskedés: együttlétet, vagy legalábbis nagyon kis társaságot kíván meg, hogy az élvezet minden kellemes impressziója, zamatja, minden szép mondat, minden korty, minden csók, s végre minden kis mámoros elszédülés teljes erejével a szervezetben megérződjék.

Az igazi, nemes korcsolyázó épp ezért keresi a magányt: csak a diszkorcsolyázó, a sampion ugrál a tömeg előtt, a korcsolyázást, s nem a bámulást élvező művész azonban természettől fogva arisztokrata. S aki aztán erre a fokra emelkedett, majdnem művész is : hisz kezdve attól a szokatlan lelkiállapottól, melyet a fagyos légkörben szinte nyáriasan lüktető vérkeringés teremt, egész az egyéni *kunsztok* sikere feletti örömig, minden élvezete kissé művészi.

Jellemző s a tánczczal közös varázsa azonban a korcsolyázásnak a súrlódás legyőzése. Ugy-e unalmas szürke fogalom? A tudomány azonban már egyszer szürke s csak az élet aranyfája zöld, hangzik a Faust-féle szín elmélet! Manapság azonban nem lehet kikerűlni ezeket a szürkeségeket, ha nem akar az elme zöld maradni. S különben nem is mindig unalmas, ami tudományos. A surlódás például igen érdekes fogalom.

 Nehézkedés, suly ezek is unalmas, tudományos fogalmak! Helyesebb átértésük azonban bizonyos szembesülést ad nekik. Ezt igyekszik le-legyőzni táncz közben a test. Persze csak ideiglenesen sikerül neki, de a repülés mámorának ez a csipete is kéjjel tölti el a rögből lett emberfiát. Drágán fáradtsággal fizeti azonban meg a szervezet ezt a kéjt. A mérsékletes tánczolás azonban még mindig egészséges, mivel végre is fáradtságos, de legalább testedző sport. Tartós, művelt kényes szervezeteket is vonzó mulattsággá azonban a tánczot csak izgató járulékai teszik.

A páros ölelkezés, a zene, a bál egész tikkasztó hangulata ezek a járulékok. Leginkább az népszerüsíti a tánczot, hogy a párkeresés, a szerelmi kiválasztás eszközévé avatta. Egyrészt a test szépségeinek, ügyességének, erőteljességének tánczolás alatti hatásos föltárulása s másrészt az ölelkezés egymáshoz simulás elfogadott, illendő formában való megnyilatkoztatás tette erre különösen alkalmassá.

Igaz, valaha istentisztelet volt a táncz. Ma már elhagyták az istenek, régi fegyvertársa, a zene azonban mellette maradt. A zenéről már éppen írtam egyszer. Nem emlékszem, hogy megmondtam-e, hogy a zene ugynevezett nemesitő hatása szélhámosság s így nem minden, ami zenekisérettel történik tiszteletreméltó. Az igazság az, hogy a zene, a jó és a gonosz érzést, a nemest és nemtelent egyaránt erőteljesebbé teszi. Tehát gyakran igen gaz cselekedetek szövetségese.

A tánczzene különösen nem teljesít nemes munkát. Ez a hivatása, hogy a testtel elfeledtesse a fáradtságot s a szervezetben az elcsigázottság érzését mámorrá változtassa. Igy annak a folyton megujuló küzdelemnek a nehézkedés ellen, mely a táncz varázsa, ő a roham indítója, a trombitása, a mely még akkor is mozgatásra izgatja a testet, mikor az rég a nyugalmat kívánja.

Összefoglalva mindent: a korcsolyázó magányos, míg a tánczos társas-lény, tehát amaz arisztokratikus, ez a demokratikus jelenség. Tudom, hogy itt éghajlati, társadalmi tényezők nagy szerepet játszanak. Nem is kívánom, hogy eszerint osztályozzák az emberiséget. Amit mondtam, csupán a két mulatság természetrajzának, mekanikájának s az emberre gyakorolt hatásuk lélektanának néhány törmeléke volt.