|
Andrássy a külföldi sajtó támadásairól
Gróf Andrássy Gyula belügyminiszter egy ujságiró előtt hosszasabban nyilatkozott arról a kérdésről, hogy a külföldi sajtó újabban bizonyos idegességgel tárgyalja a magyar ügyeket s szemmelláthatóan szivesen vesz olyan értesítéseket, melyek a magyar politikára kedvezőtlen világitást vetnek. A monarkia mai területén – mondotta gróf Andrássy – Európának szüksége van egy nagyhatalomra, mely a német birodalom és a balkáni világ közt egyensúlyt tartson. A magyar nemzetközi törekvések azt a benyomást teszik külföldön, hogy mi kifelé igyekezünk a mai nagyhatalmi alakulatból, s az európai egyensúlyt féltvén, idegeskedik, mikor mi megmozdulunk. Hogy a külföldi lapok nagyobbára épen ilyen ellenséges értesüléseket vesznek rólunk, annak alkalmasint az az oka, hogy sok odakinn az ellenségünk, több mint jóbarátunk.
A külföldi lapok tudósítói Bécsben élnek, s ott nem barátainkkal érintkeznek, a kik nem törik magukat utánunk, hanem ellenségeinkkel, a kik nem sajnálják a fáradságot, hogy felkeressék és influálják őket. S a kik ügyesen élnek minden alkalommal, hogy elhitessék a világgal, mennyire veszélyeztetjük mi magyarok a monarkia strukturáját és a dinasztiával való egyetértést. Természetesen ugyanilyesmiben fáradnak a magyarországi nemzetiségek is. Ők azt a benyomást igyekeznek kelteni, hogy Magyarország mai belső rendje természetellenes, hogy fel kell bomlania, ha a magyarság nem ad engedményeket a nemzetiségeknek s – ez bomlás pedg tovább terjedne az egész monarkiára. Elvégre roppant erő van a részünkön: az igazság. Nem kell, nem is szabad hazudoznunk vagy szépítgetnünk, - elég rámutatnunk arra a történet bebizonyította valóságra, hogy a magyar öntudat csak erősítette a monarkiát, s a monarkia s a dinasztia annál biztosabb, rátámaszkodhatik a magyarságra, minél inkább kielégítette törekvéseit. A ki nem vak, meglátja, hogy az úgynevezett magyar sovinizmus sohasem volt veszedelem a monarkia nagyhatalmi állása számára, s meg kell például látnia, hogy ma is a függetlenségi párti többség a legépebb érzékét mutatja a nagyhatalmiság szükségei iránt. A nemzetiségek mondhatják, hogy a mi áll a magyar törekvésekre, az áll az övéikre is, de csak levegőben lógó logikával. A politika nem elmélet dolga, hanem gyakorlati lehetőségé és czélszerűségé, s a mi hazánknak és államunknak magyarsága s benne a sokat felpanaszolt hegemónia hivatkozhatnék ezerszer a legörökebb isteni és emberi törvényekre, ha nem támaszkodhatnék a történelem gyakorlati bizonyságára – arra, hogy itt fenn tudta s csak is ú tudja fentartani azt az erős államot, melyre a monarkiának, azt a monarkiát, melyre a nagyhatalmi egyensúlyrendszernek szüksége van. Az osztrák németség nem volt sem állam-, sem birodalom-alakitó erő; csak azon a réven állott első sorban, mert a dinasztia is német volt és német összefüggésű volt. A mi országunknak és államunknak mi magunk alkottuk, tartottuk meg és tartottuk fenn, s egy csöpp kedvünk sincs zsellér gyanánt huzódnunk meg abban a házban, melyet magunk építettünk és magunknak építetünk. |