Költők szinháza - Párisi levél -

Költőkkel, versekkel soha annyit nem törődtek a francziák, mint mostanság Párisban. Nem valami könnyen jövő kedvből fakad ez a különös érdeklődés és nem valami pompás franczia naczionális tulajdonságnak a megnyilatkozása. Egyszerű, komoly és szoros oka a szimbolista mozgalomban keresendő.

Viharos veszekedések kisérték ennek az irodalmi csoportnak minden lépését és akarva nem akarva e torzsalkodásokkal nagy reklámot csaptak maguknak a szimbolista költők. De a maga értékével és sulyával is figyelmet keltett maga iránt ez a mozgalom s miután tisztán puritán költők czélját szolgálta, az ars poética területén mozgott, mindenképen a költők malmára hajtotta a vizet.

Zola naturalizmusának például igazán édes-kevés köze volt a poézishoz. Átformálta a regényt, a novellát s bár a szinpadokra is felfurakodott, nagy hullámokat nem vert, csak a próza irodalmában. Poéták keserves harcza volt ellenben a szimbolizmusnak elkeresztelt mozgalom, s csak annyiban adott új szint drámának és novellának, regénynek, a mennyiben a drámát, novellát, regényt irtak e szimbolista költők. Ez az irodalmi mozgalom tisztára a költészetet fejlesztette, duzzasztotta, gazdagította s a franczia irodalomban itt esik ma a leggazdagabb aratás.

Ha bekukkanunk a Montmarteon, a Champs-Elyséen, vagy a Montparnasseon az apróbb szinházak conférence-aira, mindenütt vers-reczitálás folyik és modern költők hangzanak felénk: Mallarmé, Verlaine, Rimbaud, vagy épen Gustave Kahn. Olyan divat ma Párisban ez a költő-conférence, mint nálunk a kabaré.

A szimbolisták ma már nemcsak az intellektuális emberek poétái, hanem eljutottak a nagy közönség ezreinek a lelkéhez: különös vers-kulturán ment át pár évtized alatt a franczia közönség s a megvetett, meg nem értett, különczködőknek tartott szimbolista költőkhöz hozzá nevelődött.

Nevelődnie kellett igazán, mert a ma verse nem a Berangeré többé, nem is a Musseté, nem is a Hugo Viktoré; egyszerű érzések megszólalása helyett szenzáczióknak, összefonódó lelki élményeknek halmozása.

A szimbolisták versei az ars poétikát kilendítették az irodalomból, emelték és valósággal különálló új művészetté formálták, melyet kevesebb atyafiságos szálak kötnek az iráshoz, - mint a zenéhez; a szavak ritmusát ma már a gondolatok és érzések ritmikus hullámzása helyettesíti, a gondolatok és érzések muzsikája.

---

Hugo Viktor öblös királyi strófái hatásosan csenghettek természetesen a színpadon, de a ma intimitást áhitozó versei a szinpadon szavalva- profanizálódnak. Verlaine, vagy Maeterlick vagy Moreás versei szinte nevetségesek a conférencier-nak segédkező szinészek száján. Ha az ő verseiket halljuk, legalább szeretnők behunyni a szemünket, hogy oda dobva magunkat a versekből kicsengő szuggeráló erőnek, fussunk szegény lelkünkkel valahová a nyüzsgő, lármás szinházból.

Valami barátságos sarkába szobánknak, hol a félhomályba lámpa pislog, a kandallóban tűz lobog, lágy hangú zene szól, vagy meneküljünk másfelé, kék víz partjára, zöld fák közé, vagy lilás alkonyatú erdőbe. A conférencier azonban nem varázsló, hogy az ezeregy éjszaka csodáit cselekedje meg velünk s ha felnyitjuk szemünket, ott látjuk jó szabású frakkban a szinészünket egy Louis XIV: szalonban és Baudelaire spleenjeit, Verlaine álmait, Rimbaud halluczináczióit ő szavalja nekünk.

Charles Morice-nak, egy kiváló kritikusnak jutott először eszébe az, hogy segíteni kellene valahogyan ezeken a furcsa állapotokon. Neki sok minden fogamzott meg különben már az agyában, s hogy csak legnagyobb érdemét említsük, - Gauguin első makacs, kitartó védelmezője volt ez az ó-stilusu modern esztéta apostol.

A modern vershez hozzá akarta ő hangolni a versek rettentő sablonos szinpadi szavalását. Az Antoine vezetése alatt álló „ Odéon” szinházban minden hónapban van egy ilyenfajta conférence, hol igyekeznek a szinpadon a vers hangulatához alkalmazkodni, a vers lelkét megéreztetni a hallgatóval.

Valahogyan ilyenformán megy a dolog. A szinpad kap egyszinű dekorácziót, mély kéket, biborvöröset, érzéki sárgát a versnek elképzelt, mondjuk halluczinált tónusa szerint. Lámpák elalusznek, félhomály szűrkélik a szinpadon s megszólal a zenekar: játsza Chopint, Wagnert, Bethovent, vagy akár a modern Paul Ducart, d’Indyt, vagy Debussyt, vagyis a vers érzeseihez párosuló zenedarabot.

Ezzel megteremtődik olyanforma miliő, melyet a hallgató elképzelne magának s ráomlik hangulata annak a versnek, melyet hallani fog. Előzetes lelki, érzésbeli előkészülődés ez, melyben kialakul bennünk a finom, érzékeny, ideges állapot a mai vers megértésére és élvezésére.

Ma még csak kisérletezések, nagy készülődések történnek ez új vers-szavalásra. De a modern vers újfajta természete, az ujonnan kialakult „ ars Poetica” szükségszerű fejlődése megköveteli ezt az átváltoztatást. Egy év mulva Párisban már szinháza lesz ennek az új művészetnek s a hol a modern vers hódít, mindenütt be fog következni ez az átalakulás és megszületik a költők szinháza.

Keineni György.