Az utóbbi időben szokatlanul nagy számmal felállított új szobrok között kissé huzamosabb időre állít meg, mert nagyon sok szívünknek kedves emléket újít fel, Erzsébet királyné szobra, melyet szeptember 29-én lepleztek le Szegeden. S a leleplező ünnepnek ez a rendesnél nagyobb jelentősége domborodott ki a leleplezési ünnep külsőségeiben; nemcsak abban, hogy a király is elküldte rá képviselőjét József főherczeg személyében, - a mi, az uralkodó nejének szobráról lévén szó, elvégre is magától értetődik, - hanem a nagyközönségnek az új szobor iránti érdeklődésében is.
Ebben nincs semmi csodálni való. Erzsébet királyné szinte magában álló alak történetünkben, mert egész a legrégibb időkig kell visszamennünk, a míg olyan királyi hitvestársat találunk, a ki olyan mélyen s ránk nézve olyan kedvezően folyt volna be nemzetünk sorsába, mint ő.
A királynék, a kik más népek történetében olyan nagy szerepet játszanak, a mienkben alig hagytak lényegesebb nyomot. Csak Szent István feleségét, Gizellát kell ebből a sorból kivennünk s az Árpádok korából még egy-két királyi asszonyt, a kiknek szereplése azonban nem mindig tartozik történetünk legderűsebb lapjai közé, mint Vak Béla nejéé. Későbbi nagy királyaink, Nagy Lajos Mátyás nejei csak negative voltak fontos hatással fejlődésünkre: azzal t.i., hogy nem adtak fi-utódot férjüknek.
A mohácsi vész óta a Habsburg-asszonyok úgyszolván teljesen idegenek maradtak tőlünk: vajjon hány művelt magyar ember akad, nem szakbéli történettudós, a ki csak a neveiket is tudná? Legnagyobb részük soha nem is látta Magyarországot, a magyar emberről csakis a bécsi udvarba bejáratos főurak révén lehetett némi fogalma, a magyar politikáról pedig legfeljebb azon a réven szerzett tudomást, hogy sok bajt okozott a császári férjnek.
Mária Terézia az első nő a Habsburg-házból, a kihez erősebb, egyénibb kötelékek fűznek, de ő maga volt királynő, nem pedig király felesége. Azóta ismét nyomtalanul változtak királynék a magyar trónon egész Erzsébetig. S a százszor megsiratott királyné alakját csak annál kedvesebbé teszi előttünk az, hogy épen asszonyi erényeivel vette meg szivünket.