A tandíjról

A tandíj. Nincs a világnak olyan ágról szakadt, árva teremtése, mint a pesti egyetemi hallgató. Feljön a vidékről, tele az otthon, a gimnáziumi jó pajtások, a kisvárosi melegebb társasélet emlékeivel s nem fogadja egyéb,mint a rettentő idegenség. Idegen arczok, idegen világfelfogás, idegen közöny mindenfelől.

Bemegy az egyetemre: csupa hozzá hasonló, a sok idegenségtől félszeg mozgású fiatal gyerek közé. A beiratkozás, az index-aláírás formaságai mind arra valók, hogy már első lépésénél jelezzék, mennyire idegen valami az egyetem.

A questor a sok munka miatt ideges sietséggel söpri be és nyugtázza a tandíjat, a tanár urak gépiesen, az egyes fiukat meg se nézve irják alá az indexet az ismeretlen kollégák barátságtalan idegenkedéssel tolakodnak előtte, mögötte, körülötte.

Ilyen nagy tömegekben ez nem is lehet máskép, - négy-ötezer diák beiratkozását bizony nem lehet ismerkedés estély-szerűen elintézni. Csakhogy ez a rideg idegenség nagyon nyomasztóan hat a kényesebb érzékenységű fiukra. Némelyikkel már az első napokban meggyűlőlteti az alma matert, a másik hamar észreveszi, hogy a kávéház sokkal barátságosabb hely, a harmadik félénk, félszeg lesz, önbizalma megbénul.

Az utóbbi csoportból valók azok, a kiket legjobban fenyeget az elcsüggedés veszedelme, a kik az első nem sikerült vizsga után elborult lélekkel lemaradnak s a félbemaradt emberek sorába hullanak.

Vagy épen, ha nagyon gyöngék, öngyilkosok lesznek, mint az a szegény bölcsészethallgató, a ki a napokban megölte magát, mert nem kapta meg a tandíjmentességet, tandíjat fizetni pedig nem tudott s így elvesztett volna egy félévet.

Szinte érthetetlen az ilyen eset, csak abból lehet meg magyarázni, hogy az ily fiunak annyira gyönge, ellenállásra nem képes az idegrendszere, hogy a legelső komoly akadályon összetörik. Vagyis az a fiú így is, úgy is elpusztult volna, nem életrevaló.

Az élet férfi számára nem egyéb, mint akadályok leküzdése; a diák-ember elé botló akadály mind csupa gyerekség azokhoz az akadályokhoz képest, a melyek a tágas, szabad, harczos életben tornyosúlnak az ember elé.

Az öngyilkosság akkor is nehezen érthető és menthető, ha oka egy elveszett élet, - hát még ha egy elveszett egyetemi szemeszter az oka! Az ilyen fiatalemberek, mint az az öngyilkos diák, vagy az a másik ifjú, a ki azért ölte meg magát, mert szülei ellenezték, hogy iró legyen, halálra itélten jönnek ki az iskolából.