El sem hinnők, ha példák nem bizonyitanák, hogy az állatok is mennyire szeretik az alkoholt. Az elefánt, medve, ló, kutya és némely emlős állat szenvedélyesen szereti az alkoholt; a medve és a majom sörivásban bátran kiállja a versenyt egy német diákkal.
A tyukok nagyon szeretik a pálinkát és egymást törik a pálinkás meggyért, amit pajkos fiuk vetnek oda nekik, hogy gyönyörködjenek a részeg tyukok játékában.
Állatseregletek tulajdonosai és állatkerti ápolók beszélik, hogy az elefánt akárhányszor ügyes furfanghoz folyamodik, csakhogy egy kis itókára szert tehessen; mikor már semmi sem segit, egyszerűen betegséget szimulál, csakhogy alkoholtartalmu orvosságot adjanak neki.
A majmot is éppen ennél a gyöngéjénél fogva ejtik rabságba az afrikai benszülöttek; egy egész népes majomcsalád elfogását elvégzi egyetlen ember. Egy pálinkával telt edényt állit az erdő szélére; a majmok, alig, hogy megpillantják az edényt, csapatostul rárohannak és hamarosan ugy berugnak, hogy az embert is pajtásnak vélik.
A vadász ekkor egy majmot karjánál fogva elkap és megindul vele a falu felé, a többi majom nemcsak hogy nem fut el, talán nem is tudna futni, hanem követvén a vadász példáját, egymás karjába kapaszkodva megindulnak csapatostul a falu felé. Ott aztán elbánnak velük.
A papagályok is nagy alkoholisták és sokan berugatják őket, csakhogy mulatságos viselkedésükben gyönyörködhessenek. Egy természetbuvár még a pillangóról is azt hireszteli, hogy részeges s néha holtrészegen fetreng.
De mit szóljunk a newyorki sörgyárak lovairól, melyek a sörivást ugy megszokták, hogy a sárga földig leisszák magukat s akárhány a delirium tremens tipikus jelei között adja ki páráját.